Témakiírások 2012

Interdiszciplináris társadalmi kutatások

Bíró Judit, habilitált egyetemi docens

Modern hérosztörténetek

A 2009 óta Csepeli Györggyel közösen folytatott kutatásunk a szülő, nagyszülő ellen elkövetett emberölések társadalomtudományos tanulságait gyűjti egybe. A tíz szeminaristát magában foglaló Orestés Műhelyben Michel Foucault archeológiai módszereit követve a klasszika-filológiából indítva a társadalomtörténeti kontextusokon át a filozófiai és kriminálpszichiátriai következtetésekig keressük az ősi jelenség megértését és értelmezését lehetővé tevő összefüggéseket.

A jelölt számára „az anyagyilkosság” szociológiai elemzésére nyílik lehetőség: a közvetlen környezeti tényezők, illetve a személyes tulajdonságok mint a cselekvés kettős motívumainak feltárásához napjaink tudományos eszköztárai közül a fenomenológiai szociológia, az egzisztencialista szociológia kínál fogódzókat.

Felvehető hallgatók száma: 2

Előírt nyelvtudás: angol

Ajánlott nyelvtudás: ógörög, latin

További elvárások: nagyfokú intellektuális nyitottság

Bíró Judit, habilitált egyetemi docens

A szenvedélyvezérelt viselkedések megismerésének társadalomtudományos tradíciója az európai felvilágosodás óta

Az alapvetően elméleti kutatásban interdiszciplináris értelmezési keretben és módszerekkel kerül sor a nem-normatív, szankcionált társadalmi jelenségek problematizálásának koncentrált vizsgálatára. Az elsődleges feladat a társadalmi légkört meghatározó nagy intézményrendszerek (a büntető-igazságszolgáltatás, a közegészségügy, az oktatatás-nevelés, a szociális gondozás) társadalomtörténeti, kultúrelméleti kontextualizálása, filozófiai eszmerendszerük, antropológiai, szociológiai funkcióik és diszfunkcióik elemzése a XVII. századtól napjainkig. A normatívról és a deviánsról szóló tudástartalmak, valamint a központi/állami kontroll-formák alakulásának, azaz történetiségük folyamatának feltárásával leírhatóvá válik, ahogyan a zsidó-antik-keresztény kultúrkörben a különféle kirekesztő technikák, intézménytípusok, viselkedésmódok, konfliktusformák, sajátos hatalmi mechanizmusok „rászerveződnek” a munkamegosztás rendszerébe nem tartozó és a társadalom peremére sodródott populációkra – mind a mai napig.

Bíró Judit, habilitált egyetemi docens

Monád és mimézis: a műalkotásokban ábrázolt társadalmi/egyéni deviancia önmozgásai és vándormotívumai az európai kultúrkörben

A Platón és Arisztotelész óta a valóság művészi tükrözése, azaz a művészi ábrázolás lényegének tartott mimézis ebben az elsődlegesen szociológiaelméleti kutatásban a műalkotások szociológiai olvasatának esszenciájaként reprezentálódik. A monád a görög filozófiában minden létező alapja, míg a leibnizi monád elve értelmében a deviánst a „társadalmi valóság”, a létezés egyik alapját jelentő, autonóm szellemi lényként tételezhetjük.

A deviancia kérdéskörére fókuszáló teoretikai feltáró munka csak akkor lehet teljes, ha mindenekelőtt elidőz az utánzásnak az ideákra, az antikokra, majd az esztétikai alapelvekre alkalmazott középkori, reneszánsz és klasszicista mondandójánál, hogy azután rákanyarodjon az esztétikai megismerés mind a mai napig érvényes módjának tárgyalására, mely, állítása szerint, a megismerőnek is teret ad a valóság visszatükrözésében. Azonban a mindennapi tudat, még ha művészeti alkotásban szólal is meg, nem kezelhető autentikus tudományos szövegként: a megismerés eltérő módszereinek, az „objektivitás” és az „érvényesség” kérdéseinek tárgyalása ezért nem kikerülhető, csakúgy, mint a műalkotás keletkezési korának társadalomtörténeti kontextualizálása, illetőleg az adott szöveg szociológiai vonatkozásainak feltárása sem.

A végső kérdés, hogy lehet-e (azaz: hogyan lehet) évezredes szellemtudományos alapokon nyugvó értelmezési kereteket, sőt, terápiás gyakorlatokat kínálni jelen idejű társadalmi, egyéni devianciákra.

a program részesül-e támogatásban (vagy várhatóan részesülni fog)?

Publikálható produktum esetén a TáTK publikációs támogatásához lehet folyamodni.

a jövendő doktorandusztól elvárt kompetenciák.

Magas szintű elméleti tudásanyag és a kutatás elvégzéséhez szükséges módszertani felkészültség.

Bíró Judit, habilitált egyetemi docens

A falukutatás reneszánsza a globalizáció kihívásában: a magyarországi szociográfia tudományos relevanciája napjainkban

A társadalmi jelenségek megfigyelésére, a társadalomra vonatkozó adatok összegyűjtésére létrejött műfaj, a szociográfia a hazai társadalomtudomány legsikeresebb és legproduktívabb, de az utóbbi évtizedekben háttérbe szorult ága. A szociográfia őskorában, az 1930-as években garmadával született művek tudatosan igyekeztek leválni a századi eleji társadalomtudományról, és a társadalom konkrét leírására vállalkoztak. Ugyanakkor a módszeres megismerés, a kritikai magatartás, a rendszeresség tekintetében, nem tagadhatóan, egy sor kívánni valót hagytak maguk után. Ez a tudomány- és szellemtörténeti hagyomány mégis kínál olyan alapot, amelyen a ma szociológiatudománya tovább építkezhet, és hasznosíthat a maga számára.

Bírhat-e a XXI. században bármilyen tudományos-szakmai relevanciával a társadalom lokális leírásának a célja? Milyen lehetséges műfaji meghatározottságai vannak ennek napjainkban? A globalizáció ma érvényes és mindent átható paradigmája gát-e vagy éppen intellektuálisan mobilizáló elv-e a lokalizáció lehetséges tudományos reneszánszában, a fenntartható fejlődés terminológiájával emlegetett szakpolitikai stratégiában? Az elválasztás, a helykijelölés, a lokalitás elve elég szellemi muníciót kínál-e ahhoz, hogy a meyrowitzi glokalitás tudományos legitimásába kapaszkodva el lehessen végezni olyan terepvizsgálatokat, amelyek a Szűcs Jenő-i Köztes-Európa magyarországi területeit illetően érvényes és értelmezhető adatokat kínálhatnak?

A téma történeti meghatározottsága valóban kínálja annak lehetőségét, hogy a pusztán elméleti munkát terepmunkák sora egészítse ki, amelyek színteréül mi más is kínálkozhatna mint a két háború közti falukutatók, népi írók vizsgálati színterei Királyhegyestől Kemséig.

a program támogatása:

Az ELTE TáTK SzDI Interdiszciplináris Doktori Programjának kiemelt célja az ilyen jellegű kutatások, terepmunkák támogatása.

Bodor Péter, egyetemi docens

Identitás és hétköznapi diskurzus

A kutatás egy nemzetközi konzorciumban zajló kutatási program a RECON (Reconstituting Democracy in Europe, an Integrated Project supported by the European Commission's Sixth Framework Programme (contract no. CIT4-CT-2006-028698); WP 8: Identity and Enlargement) Magyarországon zajló részét képezi. A kutatás során az identitás kérdéseit elemezzük, s egyebek mellett hétköznapi diskurzusokkal, pontosabban fókusz csoportban elhangzott „félig-hétköznapi” beszélgetésekkel valamint narratív interjúkkal foglalkozunk. Arról szeretnénk többet megtudni, hogy miként gondolkodnak, illetve beszélnek az emberek Magyarországról és Európáról, és ők maguk hogyan viszonyulnak e fogalmakhoz, illetve entitásokhoz. Elemzésünk tehát hétköznapi magyar emberek nemzeti, etnikai és európai identitásának diskurzív konstrukcióira irányul.

Részben a szociológia és a szociálpszichológia fogalmi belátásaira építve, részben pedig a diskurzuselemzés eszköztárát alkalmazva vizsgáljuk, hogy miközben a résztvevők Magyarországot és Európát, valamint identitásuk megkonstruálásához támpontként bevetett további társadalmi entitásokat jellemezték, azt milyen nyelvi eszközökkel s milyen kategóriákat mozgósítva végezték. Az elemzés egyik módja a „diskurzus, mint reprezentáció” felfogást követi – ezt tematikus, illetve kategóriák alapján történő elemzésnek nevezzük. Ennek során fontos kérdés, hogy egy-egy vonatkozó kategória illetve nyelvi eszköz aktuális használata milyen más diskurzusokra utal, miként „intertextuális”. Az elemzés másik módja arra irányul, hogy egy-egy tulajdonságot a résztvevők egy-egy diskurzus során milyen módon konstruálták meg. Ennek révén képet nyerhetünk arról, hogy a beszélők maguk miként viszonyulnak mondandójukhoz; ez a viszony, értelmezésünk szerint, a beszélő diskurzív módon megvalósított identitását jelzi. A kutatásokban elsősorban olyan szociológiai, pszichológiai vagy nyelvész végzettségű személyekre számítunk, akiket egyaránt érdekelnek az identitás elemzésének pszichológiai és szociológiai elméletei, valamint a diskurzus- és interjúelemzéssel járó aprólékos munka. A kutatások anyagi hátteréhez bizonyos mértékig hozzájárul a fent említett RECON Projekt.

Bodor Péter, egyetemi docens

A tekintet szociálpszichológiája

Miként a társadalomtudományok általában, a szociálpszichológiai kutatások is többnyire szóbeli és megfigyelési adatokat használnak empirikus elemzéseikhez. A vizuális észlelés nagy pontosságú megfigyelésére és elemzésére adnak módot a szemmozgás regisztrálására szolgáló, ún. „eyetracker” készülékek, melyeket a legutóbbi időkig elsősorban az észlelés alapjelenségeinek kutatására, valamint az olvasás elemzésére és internetes honlapok tervezésére alkalmaztak. Az eszköz azonban – megítélésünk szerint - a szociálpszichológiai és a vizuális szociológiai kutatások szempontjából is jelentős, eddig alig kihasznált potenciállal rendelkezik, minthogy lehetővé teszi a személyek nézési viselkedésének viszonylag természetes körülmények közt zajló megfigyelését, regisztrálását és elemzését.

A kutatási projekt a szemmozgás empirikus vizsgálatának szociálpszichológiai kutatásokban történő kiaknázását célozza a TÁTK Szociálpszichológia Tanszék laboratóriumában megtalálható LC. Technologies Eyegaze Analysis System alkalmazásával. Az ezen eszköz – mely egy ún. „remote eyetracker” - segítségével végzett vizsgálatok részben a társas megismerés és viselkedés szakirodalmában már dokumentált jelenségek és összefüggések pontosabb megismerését ígérik, részben pedig olyan belátások, illetve sejtések empirikus vizsgálatát is lehetővé teszik, amelyekről mindmáig kevéssé rendelkezünk tapasztalati ismeretekkel. Miként befolyásolja a vizuális információ felvételét, az ember nézési mintázatát érdeklődése, előítéletei, különböző jártasságai és társadalmi szerepéből következő elvárásai? A képek illetve vizuális jelenetek milyen tulajdonságai befolyásolják „olvasásuk” mintázatát? Milyen társas és társadalmi változók hatnak a világ aktív észlelésének egyik vezető modalitására, a nézésre? Röviden: miként alakítják a vizuális észlelést társas-társadalmi tényezők?

A kutatás során kialakított „vizuális interjú” helyzetek és kísérleti szimulációk a társas megismerés számos sajátosságát célozzák. A jelenleg folyó és előkészítés fázisában lévő vizsgálatokat az alábbi kérdések orientálják: Vajon másként néz egy gyermekeket ábrázoló képet az a harmincas éveiben lévő nő, aki - részben a társadalmi szerepelvárások miatt is - gyermeket szeretne, mint akinek már van gyermeke? És miként alakul ez a férfiaknál? Vajon másként tekintenek az előítéletes emberek előítéletük tárgyára, mint azok, akik nem előítéletesek? Ki miként tekint a csoportok azonosságát kifejező szimbólumokra, zászlókra, stb.-re? Vajon igaza volt Simmelnek, és a nagyvárosok lakói valóban kevésbé figyelnek egymásra, mint a kisvárosban élők és a falusiak, amikor a nyilvános tereket használják?

A kutatásokban elsősorban olyan szociológiai és pszichológiai végzettségű személyekre számítunk, akik mind az emberi társas viselkedés fogalmi-elméleti kérdései, mind pedig tapasztalati vizsgálata iránt elmélyült érdeklődést mutatnak. A kutatások anyagi hátterét reményeink szerint pályázatok révén (pl. OTKA) tudjuk biztosítani.

Csepeli György, Örkény Antal, egyetemei tanár

Kisebbségi sors-alakzatok Erdélyben 1945-1989 között

A jelölt dolgozza fel az erdélyi magyar kisebbség egyes vezető, reprezentáns, értelmiségi alakjainak biográfiáját, különöse tekintettel a nemrég nyilvánosságra hozott nagymennyiségű, korábban feltáratlan titkosszolgálati adatokra. A dokumentum elemzést ötvözze az oral history, és a narratív interjú módszereivel

Felvehető hallgatók száma: 1

Előírt nyelvtudás: román

Ajánlott nyelvtudás: angol

További elvárások: történész, szociológus, politológus végzettség

Csepeli György, egyetemei tanár

Közvéleménykutatás az államszocializmus idején Magyarországon

A jelölt az ELTE BTK Pszichológiai Intézetében őrzött forrásanyag alapján dolgozza fel a magyarországi kövéleménykutatás eredményeit, magát a kutatás belehelyezve a társadalmi-politikai kontextusba, a Tömegkommunkációs Kutató Központ történetében. A kutatás részét képezi a keletkezett adatbázisok állapotának áttekintése, digitalizálása, és elérhetővé tétele az interneten.

Csepeli György, egyetemei tanár, Bíró Judit, habilitált egyetemi docens

Pszichiátria és közösségi szociális entrópia rezisztencia

A jelölt magukat romaként identifikált, illetve külső megfigyelők által romaként kategorizált beszámíthatatlannak nyilvánított bűnelkövetők igazságügyi, pszichiátriai, pszichológiai diskurzusait tárja fel, különös tekintettel a családon belüli erőszakra.

Felvehető hallgatók száma: 1

előírt nyelvtudás:angol

ajánlott nyelvtudás: lovári

Csepeli György, egyetemei tanár, Prazsák Gergő PhD tudományos munkatárs

Jövő internet gazdasági-társadalmi hatásai

Az internet a XXI. században messze többé vált mint kommunikációs technológia. Globális kiterjedése, a hozzáférés flexibilitása, az alkalmazások sokfélesége valamint a tárolt adatok végtelensége folytán nincs olyan területe a hagyományos szociológiai paradogmák által leírt és magyarázott életnek, mely ne alakulna át radikálisan az internet behatolása következtében. A hatás kettős irányú, nemcsak az internet hatol az életbe, hanem az élet is felköltözik az internetre.

Horányi Özséb, egyetemi tanár

Vizuális kommunikáci: a képaktus

Horányi Özséb, egyetemi tanár

Társadalmi konfliktusok, kommunikatív megoldások

Horányi Özséb, egyetemi tanár

A kommunikáció mint participáció

Kovács Éva, tudományos főmunkatárs

Közösségtanulmányok

A nyolcvanas-kilencvenes évek posztstrukturalista elméletei, a cultural studies és a
szociológiai kutatások kísérletet tettek arra, hogy újragondolják a közösség, a
közösségiség fogalmait. Ezt többnyire arra a feltevésre alapozták, hogy a modern
kapitalizmus olyan exkluzív demokráciákat teremtett, melyekből széles társadalmi
rétegek és csoportok egyszerűen kiszorultak. A posztstrukturalista kritika végül a
közösség, a közösségiség helyett a lokalitásra helyezte a hangsúlyt. A community
studies módszertanilag igen feszes kutatást jelent. A holizmus elvét alkalmazza a
terepmunka mint kutatási módszer keretében olyan komplex társadalmak vizsgálatakor,
ahol egy közösség vagy település kiválasztásával nagyobb esély nyílik az
életviszonyok teljességének érzékelésére.
A kutató a közösség, a lokalitás „termelésének” mechanizmusait és összefüggéseit vizsgálhatja a választott terepen egyéni vagy csoportos kutatásokon keresztül.

Kovács Éva, tudományos főmunkatárs

Kvalitatív módszerek és kutatások a magyar szociológiában

A szociológia sajátos szerepet töltött be az 1960-70-es években Magyarországon. A többi humán tudománynál kevésbé professzionális jellege lehetővé tette, hogy a hivatalos ideológia mellett egyfajta közszociológiai szerepet alakítson ki, megteremtve a közbeszéd nyelvezetét. Ennek a szociológiának az egyik legjellemzőbb vonása az interjúzás kutatási eszközként való alkalmazása volt. A 70-es végén a szakma bezárulása jelentős mértékben érintette a kvalitatív technikák alkalmazását is. A hatvanas évek kísérletező, kevéssé szabályozott módszertani eljárásai a survey módszerek elterjedésével és a technikai fejlődéssel párhuzamosan veszítettek népszerűségükből. Ennek eredményeként az interjús módszer a szociológia területén háttérbe szorult. Ugyanakkor nem tűnt el, hanem más tudományterületeken, illetve interdiszciplináris megközelítésekben egyre professzionálisabbá vált, önálló kutatócsoportok alakultak ki egy-egy konkrét módszertani eljárás körül. Kérdéses, hogy mindennek hatására hogyan alakult át a kvalitatív eljárások alkalmazhatóságának köre, az általa feldolgozható témák, illetve e témák milyen szerepet játszottak a szociológiában és a szélesebb nyilvánosságban. Ahhoz, hogy megértsük, az interjús technikák milyen szemszögből láttatják a társadalmi különbségek és konfliktusok kérdéskörét, hasznos lesz összehasonlítani őket a kvantitatív kutatásokkal. A kvalitatív kutatások longitudinális elemzésével és a kvantitatív eredményekkel való összevetésével arra is válasz kapható, hogy az egyre égetőbbé váló, a nyilvánosságban sokszor etnikailag átszínezett társadalmi konfliktusok hogyan tükröződnek személyes interjúkban vagy a kvantitatív kutatások táblázataiban. Azt is megvizsgálhatjuk, hogyan árnyalják a survey-en alapuló, tehát általában állandónak tekintett attitűdök- és előítélet-kutatások eredményeit a konkrét szituációba ágyazódott, személyes eseményeket és viszonyokat elmesélő interjúk. Mit jelent például cigánynak lenni a különböző kutatásokban, mit jelent a szegénység fogalma, ha azt a különböző interjús módszerekkel, vagy survey-el vizsgálják?
Mivel ezek a fogalmak, meghatározások, maguk a kutatási témák nem csupán a szociológia számára jelentősek, hanem a közbeszéd részeivé is váltak, korokat átívelő vizsgálatuk kitűnő terep annak bemutatására, hogyan alakult át társadalmunk nézetrendszere (ha átalakult) a történelmi, politikai és gazdasági változások nyomán.

Kovács Éva, tudományos főmunkatárs

Romák reprezentációja a 19-21 században

Nincs naív és ártatlan tekintet. Minden tekintet egy meghatározott társadalmi struktúrát tükröz vissza. A modern kor tekintetét a panoptikusság szervezi. A romákat és szintiket „cigányként“ sújtó tekintet a 19-20. században Közép-Európában egy sor változáson ment keresztül. Mindazonáltal a klasszikus ikonográfia nyomait - foglalkozások és allegóriák, színeken, viseleteken (turbán, fedetlen mellkas, stb.) és testtartásokban beazonosítható „cigány“ figurák, Szibilla, jós- és vajákosnő, fegyverkovács, stb. – még magukon viselik a XIX. századi, sőt a XX. századi képzőművészeti alkotások is.
A festészetben a cigányok állandó elemei bizonyos tipikus rendies jeleneteknek, ahol mint kézművesek vagy muzsikusok ábrázoltatnak. A képek ikonológiája még visszanyúlik a barokkba és férfialakok dominálnak. A tipikusnak vett cigány foglalkozások a XIX. század végén, XX. század elején újra megjelennek a festészetben. A „muzsikus cigány“ figurájában a cigányság egyfajta karneváli átváltozáson ment keresztül: természetesen ez nem jelenthette a társadalmi határok áthágását, csak pillanatnyi megfordítását. Ennek legtipikusabb példái a középkori ikonográfiában a cigány bohócok, a modernben pedig a cigány zenész, aki az urakat mulattatja, „királyok mellé ül“, hercegnők a szeretői, s tőle függ az urak búja-bánata. A karneváli átváltozás korlátait jól mutatja, hogy számos történeti forrás, költemény számol be arról, hogy az épp nem zenélő – s ezáltal zenészként nem felismerhető cigány férfit – megverték, megölték. Rangja és presztízse csak a „karnevál“ (a zenélés) alatt volt érvényes. Kivételes, kiemelkedő zenész-énekes figurákkal is találkozhatunk (kettőről szerepel portré is a kiállításon): ők a festményeken a felismerhetetlenségig “nemesekké” asszimilálódtak, kiválóságuk záloga, hogy nem néznek ki cigánynak.
Magyarországon Vörösmarty teremti meg az évszázados hagyományát annak a historizáló, nemzeties cigány-képnek, melybe a patrióta magyar nemesúr saját nemzeti identitását vetíti bele: önmagát maszkírozza cigánynak (lásd még honfibú). Az 1848-as szabadságharc cigány csapatai és honvédjei a historizáló felfogásban időben korábbi és későbbi eseményeket is integrálnak és nemzetiesítenek a cigány képében. A vesztett csaták, a vesztett nemzeti álmok emlékét e cigány figurák őrzik a költészetben, s a cigány muzsikusok a valóságban. A muzsikus cigány egyúttal a költő allegóriája lesz: hánytatott élete, talajtalansága egyfelől, hajthatalansága és géniusza másfelől a művész ars poeticájává válik.
A romantikus cigány-ábrázolások a felvilágosodás Rousseau-i társadalomideája szerint jelenítik meg a cigányt: a gyakori és divatossá váló „három cigány” ábrázolások mind a festészetben, mind a költészetben a természetes ősállapot vágyott, ám „civilizált ember” számára már soha el nem érhető idilljét allegorizálják. A hármas alakok tehát allegóriák, melyek korántsem a cigányságot „emelik fel” vagy avatják szentté, hanem azt a természeti állapotot, melynek csupán hordozója a „cigány”.
A polgári társadalom cigányságba kivetített – beteljesíthetetlen – vágyai a romantikus ábrázoláson keresztül (szándékkal vagy szándéktalanul) a modern kori „cigány“ peremhelyzetet is megelőlegezik. A zsánerképekben nem a konkrét személyt, hanem pars pro toto a „néptípust“, a „népkaraktert“ ábrázolják (tipikus viseletekben, tipikus tevékenységekben). A rendies tekintet helyét tehát az etnicizáló pillantás váltja fel. A romantizáló tekintet mindezt a keresztényi gondoskodás kereteibe helyezi: a koldus cigány „szenvedő Krisztus“, az anya és gyermek „Madonna és a kisded“ kompozíciókba rendezése ékes példái ennek.
Már a XVII-XVIII. századi kéziratos közköltészetből kiviláglik, hogy a közkézen forgó adomák, anekdoták nem a romantizáló tekintet idilli-szakralizáló kompozícióját követik, hanem esetenként vaskos humorú, gúnyos képet festenek „az egyszeri cigányról“. A polgárosodás, a modernizáció komplex folyamatában a cigányságot a társadalom fizikai és mentális peremeire száműzik, és fordítva: a peremhelyzetek értelmeződnek „cigány” helyzetként.
A szegénység puszta megjelenítéséből sem következik együttérző tekintet. A szegénység (a kopottas, hiányos öltözet, a szegényes környezet) részben egzotizáló, vagy romantizáló, részben azonban stigmatizáló prizmán keresztül került többnyire a képekre és a költeményekbe. Az egzotizáló tekintet a szegénységben „tőlünk” idegenként távolította el a cigányságot, a romantizáló tekintet a szegénység külső jegyeiben a vadságot, a természetességet allegorizálta: egyfajta soha el nem érhető vágyképként a „civilizált” világ számára a szabadság metaforájaként. A stigmatizáló tekintet a korabeli közköltészet vaskos és részvéttelen, sőt gúnyos és kegyetlen képzeteivel rokon.
A szegénység stigmatizálásától csupán egy lépés az erkölcsi megvetésig az út. A tolvajlás alaptoposza a cigányokkal szemben közkézen forgó adomáknak. A “tolvajnép” sztereotípiája szintén visszanyúlik a középkorba, a modern ikonológia azonban az allegória emelkedettsége helyett a realitás sűrűjébe visz bennünket (lásd Pettenkofen Disznótolvaj c. festményét).
Ahogy az előítéletes tekintet a cigány férfiakat a bűnözők közé sorolta, úgy a cigány asszonyokba a szexuális és morális gátlástalanságot vetítette bele. Az orientalizáló ábrázolásmód, amely a falusi környezetben a cigány jósnőt pipával, a városiban cigarettával és ledér testtartásban ábrázolta, utóbbi közvetlenül utalt a testiségre, a prostitúcióra. Ezt hangsúlyozták az ékszerek és számos akt-festmény is.
A középkori/koraújkori festményeken még elenyésző a cigány férfiak megjelenése: a cigányság ekkor még „nőiesítve” (genderizálva) kerül a társadalom margójára. A nőnek, egészen pontosan a „keleti nőiségnek” tulajdonított negatív jegyek képződnek meg a cigány nő figurájában (Sybille, prostituált, jósnő, tolvajnő) és ezek rögzülnek aztán a szexista ábrázolásmódban, ahogy az előbb láttuk. A századforduló polgári tekintete egyre inkább úgy tekint a cigányságra, mint idegen és egzotikus törzsekre a gyarmatokról. Ennek a férfiábrázolásban is következményei lesznek, mert megképződik a per se cigány férfi – akinek nem kell hordoznia tevékenysége, foglalkozása ismertetőjegyeit, hiszen mássága („vad” kinézete) önmagáért beszél. E vadság veszedelmes a „civilizált” világ számára – illetve érdekes és „szép” lesz a művészet számára.
Ugyanakkor találkozhatunk egy másik, emancipáló pillantással is, mely a „cigány” alakokat úgy ábrázolja, ahogyan azok maguk látszani szeretnének, illetve oly módon, ahogy önmagát is láttatja e művészi tekintet. Erre hozunk példákat a kiállítás utolsó szakaszában.
- a program részesül-e támogatásban (vagy várhatóan részesülni fog)? Most készülünk F7-es pályázat beadására.
- a jövendő doktorandusztól elvárt kompetenciák: A hallgatóknak el kell mélyedniük a vázlatban körülírt témakörben, ismerniük kell a hasonló hazai és nemzetközi kutatásokat (vizuális antopológia, képantropológia, társadalomtörténet, művészettörténet).

Kovács Éva, tudományos főmunkatárs

Kommunikatív emlékezet és média

A társadalmi emlékezet - kommunikatív megjelenési formáit tekintve - az egyedi kollektív tapasztalatok és tudások összesűrűsödéséből kikristályosodó történelempolitikák és a részleges és töredezett élettörténeti emlékezetek ütközőfelülete. Hosszú ideig a szociológia és a szociálpszichológia sem rendelkezett olyan tudományos eszköztárral, amely az individuumot kiszabadította volna az egyediség és megismételhetetlenség, azaz általánosításra alkalmatlanság zubbonyából. A nyolcvanas évek végén kezdődött meg az erjedés, mely az ezredfordulóra új perspektívákat nyitott az emlékezetkutatásban. A magyarországi emlékezetkutatások legújabb története részben követte a nyolcvanas évektől felszökő európai és tengerentúli „sorvasztó emlékezet-lázat”, részben maga is az emlékezet-ipar, az emlékezet-termelés szolgálatába állt, s ebben elsődleges szerepet játszottak a modern médiák.
A kutató a társadalmi emlékezet működését, kommunikatív és medializált megjelenésformáit vizsgálhatja hazai és nemzetközi források bázisán illetve önálló kutatási területén.

Kovács Éva, tudományos főmunkatárs

Látás, tekintet, pillantás - A megfigyelő lehetőségei

A tekintet, a megfigyelő problémája jó ideje foglalkoztatja a filozófiát, az irodalom- és művészetelméletet és a pszichológiát. Ezzel szemben a mainstream szociológia, antropológia és társadalomtörténet a "megfigyelő lehetőségeivel" mindezidáig elsősorban a vizuális reprezentációk kapcsán szembesült, a kép(iség) és a szöveg, megfigyelői pillantás és megpillantottság viszonya csak nemrégiben jelent meg e diszciplínák horizontján. A látás (és látvány) története mégsem pusztán reprezentáció-történet, hanem a test és az intézményes, diszkurzív hatalom formái közötti kapcsolatok metszéspontján megképződő "megfigyelői" státusz története.

Örkény Antal, egyetemi tanár

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

A kutatás címe: Multicultural Democracy and Immigrants’ Social Capital in Europe: Participation, Organisational Networks, and Public Policies at the Local Leve

The main objective of this project is to study the degree of political integration of the foreign immigrant population in several European cities, and therefore to study multicultural democracy at the local level. This project defines the concept of political integration as the combination of the degree of socio-political participation and the level of trust and acceptance of the political values, institutions and elites of the host society. The questions that guide the whole research are the following: (1) To what extent is the immigrant population politically integrated into the local life of their cities? (2) Are there significant differences in the degree to which different ethnic, cultural or national groups are politically integrated into the local life? (3) If such differences exist, what factors help explain the variations in the degree of political integration from one immigrant group to another? The analytical approach of the research considers the potential influence of four types of factors: (1) immigrants' individual characteristics; (2) the structuring of immigrants' organizations along ethnic, national or geo-cultural cleavages; (3) the structure of institutional and discursive opportunities; and (4) the characteristics of the immigrant groups within the host society. The research will collect the necessary information at three different levels of analysis: (1) the contextual or macro level, through the use of secondary sources and interviews with political and administrative authorities; (2) the organizational or meso level, through the study of immigrants' organisational structures and networks, carried out with surveys to immigrants' associations,; (3) the individual or micro level, through a survey to immigrant residents of different origins (with a control group of national-born citizens).

Frame: SIXTH FRAMEWORK PROGRAMME PRIORITY 7

Citizens and Governance in a Knowledge Based Society

további elvárások:

Competences:

- Interdisciplinary theoretical knowledge on migration, political integration, and ethnic and cultural studies

- qualitative and quantitative research skills

- advanced SPSS

felvehető hallgatók száma: 3

Papp Richárd PhD adjunktus

email: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Társadalmi jelenségek kulturális antropológiai elemzése

A kulturális antropológiai kutatások lehetővé teszik a társadalmi jelenségek mikro szinten való elemzését. Milyen hatással vannak a makrotársadalmi folyamatok egyes közösségek életére, kisebb társadalmi egységek kulturális gyakorlatára, illetve hogyan alakíthatják a kisközösségek, társadalmi rétegek, csoportok, szubkultúrák a társadalmi folyamatokat? A részt vevő megfigyelésen alapuló kutatások ezekre a kérdésekre egy adott csoport részletes elemzésével tudják megfogalmazni a válaszlehetőségeket. A kulturális antropológiai elemzések ezáltal lehetővé teszik a társadalmi-kulturális rendszerek (pl. gazdaság, politika, vallás, művészet) és komplex társadalmi jelenségek (pl. globalizáció, adaptáció, etnikai konfliktusok) értelmezését és mélyreható megismerését. A program célja, hogy a doktorandusz hallgatók képessé váljanak a társadalmi folyamatok kulturális antropológiai megközelítésének, elemzésének elsajátítására és feldolgozására.

Prazsák Gergő PhD tudományos munkatárs

email: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Értékek kulturális összehasonlító kutatása

A kultúra, mint az ember „második természete” megszabja a társadalmilag teremtett valóság észlelését, s egyben kijelöli a cselekvés társadalmilag elfogadható céljait és eszközeit. A kutatás során az emberi világot tagoló nagy civilizációs kontextusokban elsősorban az anómiás viselkedésekre koncentrálunk (prostitúció, korrupció, incesztus, kábítószerhasználat, alkoholizmus, bűnözés, öngyilkosság, elmebetegségek), abból a módszertani alapelvből kiindulva, hogy a normális megismeréséhez az abnormális megismerésén keresztül vezet az út. A Huntington-i értelemben vett civilizációk egymással ütköző világ-és valóságfelfogásokat eredményeznek, amelyek konfliktusokhoz vezetnek, annál is inkább, mivel a globalizáció közel hozta a korábban távoli kultúrákat, csoportokat.

A kutatás során az összehasonlító kulturális vizsgálatokban bevált kvantitatív és kvalitatív módszereket alkalmazzuk. Az egész világra kiterjedő, évtizedek óta végzett nagymintás érték-survey kutatások alapján létrehozott adatbázisok lehetővé teszik az érték választások longitudinális vizsgálatát, a kulturális törésvonalak az azonosítását, melyek – tekintve, hogy egyszerre pszichológiai és kulturális természetűek – döntő mértékben meghatározzák az egyéni és társadalmi cselekvéseket (WVS, EVS, ESS, Global Entrepreneurship Monitor). A kvalitatív irány az összehasonlító kultúra-és érték kutatásban megkerülhetetlen Human Relations Area Files (HRAF) révén elérhető gazdag forrásanyag vizsgálatára épül, melyre Magyarországon egyedül az Interdiszciplináris Társadalomkutatás Doktori Program keretében nyílik lehetőség.

Prazsák Gergő PhD tudományos munkatárs

email: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

eCivilizáció, eKultúra, értékek

A korszerű szélessávú kommunikációs eszközök elterjedése jelentős mértékben megváltoztatja a társadalom szerveződését éppen úgy, mint a kultúrát. A globális digitális kommunikációs eszközök átrendezik az offline életet: radikálisan megváltozik a munka és a szabadidő világa egyaránt: új tudások, új együttműködések keletkeznek. A civilizáció folyamata új fázisba, az eCivilizáció fázisába érkezett.

A kutatás során azokat az egyéni és kulturális meghatározottságokat keressük, melyek függvényében az új kommunikációs technológiák használata alakul. A közösségi szoftverek (Wikipedia, Facebook, Youtube, stb.) új társadalmiasulási formákat jelentenek, illetve kérdéses, hogy milyen korábbi közösségi és társadalmi formációkhoz hasonlítanak a leginkább. Az új kommunikációs architektúra megjelenésével azonban nemcsak a forma, hanem a tartalom is átalakul: a nyilvánosság, a kultúra. A kultúra jelentős része a virtuális térbe kerül. A kultúra ma már szinte elválaszthatatlan az online világtól. Napjainkban még Magyarországon is viszonylag sokan vannak, akik nem vesznek részt az online életben: „aki nincs rajta a Facebookon, szinte nem is létezik” (miért?). A digitális egyenlőtlenségek ma már elsősorban a használat intenzitásával függnek össze. A közösségi szoftverektől való távolmaradás, illetve ezeknek a kapcsolati rendszereknek a ritka használata olyan egyéni értékekkel, motivációkkal (motivációhiánnyal) függ össze, melyek egyrészt a személyiség, másrészt a kultúra függvényében alakulnak. Ennek megfelelően a kutatás egyik célja azoknak a motivációknak és kulturális meghatározottságoknak az azonosítása, melyek integrálják (illetve távol tartják az egyént) a világméretű közösségi együttműködés hálózatába. Azonban az is látnivaló, hogy az új kommunikációs eszközök is hatással vannak a felhasználókra, a közösségre és a társadalomra. Ezért a kutatás célja továbbá azoknak a folyamatoknak a feltárása, melyek a kommunikációs eszközök irányából az egyén, illetve a közösség, a társadalom irányába hatnak. A kétirányú folyamat eredőjeként jön létre az eCivilizáció, melynek működése és jellemzői nem csak újszerűek, de különösek is, ezért rendszerezett leírásuk is a kutatás alapvető feladatát jelenti. A kutatás során kvalitatív (esetleíró) és kvantitatív (survey adatok) módszereket egyaránt használunk.

Prazsák Gergő PhD, tudományos munkatárs

Zárt intézetek tudásmenedzsmentje

A társadalmi rend fenntartása társadalmi érdek, melynek következtében a különböző fokon deviánssá minősítettek a társadalomtól elzárt intézményekbe kerülnek. A zárt intézetbe kerülés egyéni és társadalmi okokkal egyaránt magyarázható. A lakók a társadalmi rendet fenntartó intézményrendszerről, s ezzel együtt a társadalomról és a társadalomhoz is szólnak. A zárt intézetek tudásmenedzsmentje, mely a deviánssá minősítettek ki és bekerülésének, gyakoriságának, okainak összegzésével és elemzésével is foglalkozik egyrészt aktuális látlelet ad a társadalomról, másrészt az intézetek funkcióinak ellátását segíti elő. Akár egyéni fogyatékosság, akár társadalmi normák megszegése miatt kerül valaki zárt intézetbe, kulturált életfeltételeinek biztosítása egyszerre érdeke önmagának, az intézetnek és a társadalomnak.

A kutatás célja olyan speciálisan zárt intézetekre alkalmazható tudásmenedzsment kidolgozása, melynek segítségével az intézetek falai között lakók és dolgozók az intézet funkciójának megfelelő lehető legkulturáltabb életfeltételek szerint élhetnek, illetve dolgozhatnak. A kutatás kiterjeszthető az intézet, az intézményrendszer társadalomban betöltött funkciójára, s ezzel együtt a társadalmi normalizáció vizsgálatára is. A zárt intézetek hierarchikusan működnek, ezért a kutatás nem hagyhatja érintetlenül azokat az etikai kérdéseket sem, melyek a zárt intézeteken belüli hatalmi helyzetek és a zárt intézetek tudásmenedzsmentje közötti feszültségekből adódhatnak.

Prónai Csaba egyetemi docens

email: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

A kutatás címe: Mikroközösségek kulturális antropológiai elemzése

A kulturális antropológia a kulturális relativizmus megközelítésének és a részt vevő megfigyelés kutatásmódszertanának alkalmazásával kutatja a mikrotársadalmakat és a komplex társadalmak mikroközösségeit. A kulturális antropológiai kutatások a vizsgált csoport életén elemzi – többek között – a társadalmi, a gazdasági, a politikai, a vallási jelenségeket és folyamatokat. Ennek köszönhetően olyan, más társadalomtudományi módszerekkel nehezebben megközelíthető és elemezhető kérdéseket tud mélyrehatóan elemezni mint pl. a kultúrák mindennapi élete, ethosza vagy státusrendszere. A program segítséget nyújt a doktorandusz számára egy választott mikroközösség holisztikus megközelítésének és kutatásának kialakítására, kutatási eredményeinek társadalomtudományi interpretációjára.

Síklaki István, habilitált egyetemi docens

Kutatás címe: A társas befolyásolás jelenségei

Síklaki István, habilitált egyetemi docens

Kutatás címe: A kommunikáció mint cselekvés

Síklaki István, habilitált egyetemi docens

Kutatás címe: Tudatos és tudattalan folyamatok a szociálpszichológiában

Rudas Tamás Dsc, egyetemi tanár

Adatgyűjtési módok és oksági vizsgálatok
A klasszikus módszertani igazságot, amely szerint oksági következtetések levonására csak randomizált kísérletek alkalmasak és ez megfigyeléses vizsgálatokból származó adatok alapján nem lehetséges, az utóbbi évtizedek néhány eredménye új megvilágításba helyezte. Ugyan a legtöbb elemző továbbra is egyetért abban, hogy megfigyeléses vizsgálatok esetén a kezeltek és nem kezeltek összehasonlítása bizonyos egyszerűen megfigyelhető jellemzők szerinti illesztés után sem alkalmas oksági következtetések levonására, a propensity score alapú illesztés majd oksági következtetések levonása egyre népszerűbbé válik. Sokan ugyanakkor megfeledkeznek arról, hogy ez utóbbi eljárás csak akkor helyes, ha a kezelt és nem kezelt csoportokba történő allokáció, ha nem is véletlenítés alapján történik, de egy bizonyos értelemben elhanyagolható hatású. A kutatás célja annak megvizsgálása, hogy vannak-e olyan adatgyűjtési eljárások (a feltételt nyilvánvalóan kielégítő véletlen allokáción kívül), amelyek rendelkeznek ezzel a tulajdonsággal. Ezek az adatgyűjtési eljárások, ha léteznek, a tervezett kísérlet és a megfigyeléses vizsgálat között helyezkednek el. A kutatás célja annak eldöntése is, hogy itt három típusról van szó vagy esetleg az adatgyűjtési módszereknek egy egész kontinuuma létezik, amelyen a randomizált kísérletek és a megfigyeléses vizsgálatok két szélsőséges helyzetet írnak le. Számos adatgyűjtési eljárás létezik, amelyek elhelyezkedése a két szélső érték között vizsgálható. Ilyenek a kutató megfontolásán alapuló allokációk, a valamilyen eredmény elérése érdekében történő allokációk vagy az un. természetes kísérletek. A probléma társadalomtudományi relevanciája kiemelkedő, mert az esetek túlnyomó többségében a szakpolitikai döntések megalapozását szolgáló adatgyűjtések nem randomizált kísérletek (nem is lehetnek azok) és emiatt az ilyen elemzések érvényessége erősen megkérdőjelezhető.

Szabó Márton, egyetemi tanár

email: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. "> Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

honlap: www.szabomarton.e3.hu

A kutatás címe: A politikai valóság diszkurzív vizsgálata

A politikai diskurzusok a politikai valóságnak nemcsak tükrei, hanem alakító-formáló tényezői is, ezért a politikai diskurzusvizsgálat nem „nyelvvizsgálat”, hanem a politikai valóság természetének és működésmódjának kutatása. Ehhez hatalmas empirikus anyaga áll rendelkezésünkre, hiszen a politika cselekvő résztvevői folyamatosan beszélnek, méghozzá tétre menően, így a politikai valóság mint értelmezett és értelmezési formák (Pierre Bourdieu) sokasága áll előttünk. Vagyis nemcsak a direkt beszédformák bírnak jelentéssel, hanem a politika minden rögzült ténye, így a diskurzuselemzés kiterjeszthető a politika egészére: cselekedetek, események, szervezetek, intézmények, politikai tárgyak, valamint politikai problémákra: egyenlőtlenségek, diszkrimináció, nemzetei és nemzetiségi kérdések, globalizáció, kormányzás, konfliktusok, civil mozgalmak, stb. A lényeg: az elemzés során a kutató nem igazságot akar osztani, s nem is a „tutit” akarja megmondani, hanem a vonatkozó különböző értelmezések feltárására törekszik, s ehhez kapcsolódva alakítja ki saját álláspontját. A kutatáshoz használhatók a hagyományos kvalitatív metodológiák, még inkább a szemléletében és módszerében megújított eljárások, amelyeket új metodológiáknak vagy interpretatív (értelmező) módszereknek nevezünk. A politikai diskurzuselemzés módszertanilag nyitott, nincs vizsgálati kánonja, igyekszik felhasználni a humán- és a társadalomtudományok, mindenekelőtt a szociológia, az antropológia, az irodalomtudományi és a nyelvészeti elemzések tapasztalatait, azaz az elemzés interdiszciplináris jellegű. A kutatás pontos szabályokat követ ugyan, de ezek alkalmazásának módjai nem adhatók meg előzetesen, ezért is kíván a politikai diskurzuselemzés a kutatótól nemcsak következetességet, hanem vizsgálati tárgyához igazodó elmélyültséget és invenciót is. A fentiekből adódóan a konkrét kutatási téma meghatározása nyitott, a pályázó érdeklődése alapján választató ki a témavezetővel történő konzultáció alapján.

Szabó Márton, egyetemi tanár

email: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

honlap: www.szabomarton.e3.hu

A kutatás címe: Diszkurzív elméletek

A kutatási program vázlata: A témakiírás az elméleti érdeklődésű doktoranduszok számára kínál kutatási programot és disszertációkészítési lehetőséget. Ehhez fontos tudni, hogy meglepően nagy számban dolgoztak ismert és kevésbé ismert kutatók-tudósok a társadalomtudomány több területén, akik a társadalmi és a politikai valóság elméleti értelmezését úgy kísérelték meg kidolgozni, hogy egyrészt nem valami egységes, rendszerszerű végső magyarázó elvet vagy struktúrát kerestek ehhez, másrészt úgy gondolkodtak a valóságról, hogy abból nem iktatták ki már a megismerés előtt az ember értelemadási tevékenységét, merthogy az „igazi” valósága éppen a szavakon és az emberi értelmezéseken túl található. Közöttük vannak filozófusok, szociológusok, antropológusok, nyelvészek, politológusok egyaránt. Ezen kutató tudós személyek közé sorolható például Hannah Arendt, Paul Ricœur, Michael Oakeshott, Harold Lasswell, Pierre Bourdieu, Reinhart Koselleck, Chaim Perelman, Murray Edelman, Clifford Geertz, Kari Palonen, Chantal Mouffe, Ernesto Laclau, sőt néhány régi retorikus is, és mások. A kutatás során kidolgozható egy-egy kutató munkássága, annak bizonyos részei, elvégezhetők összehasonlító vizsgálatok, és egy vagy több teoretikus kérdés részletesen is kimunkálható. A kutatáshoz és a disszertáció készítéséhez elengedhetetlen annak az idegen nyelvnek az ismerete, amelyen az adott szerző publikált.

Z. Karvalics László hab. egyetemi docens

email: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

A kutatás címe: Interdiszciplináris és kontextuális Internet-kutatás

Az Internet változásaival, fejlődésével foglalkozó elemző és leíró irodalom hatalmas, szakmai konferenciák tömegei ontják az empirikus eredményeket. Egyáltalán nem mindegy azonban, milyen kontextusban vagy milyen metaforák mentén értelmezzük a legfrissebb fejleményeket vagy akár az Internet történetének korábbi szakaszait: a történeti, kulturális, civilizációelméleti, társadalmi, gazdasági és más szempontok sokféleképpen szólnak hozzá a tudománytörténet korábbi diskurzusaihoz, és teremtenek egyidejűleg újakat. Nem egyszerűen arról van tehát szó, hogy sikeresen feltárjunk és átfogóan bemutassunk egy releváns fejleményt, aspektust vagy tématerületet az Internet-univerzumból, hanem az, hogy mindezt átfogóbb témavilágok részeként tudjuk tárgyalni, elméleti és történeti makrostruktúrákba tudjuk helyezni. A téma elsősorban desk kutatást igényel.

Takács Judit PhD kutató

email: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Homofóbia, transzfóbia, HIV/AIDS stigmatizáció heteronormatív társadalmi környezetben

A 21. század eleji Magyarországon a társadalmi elismerés megszerzésének főbb színterein, így például az iskolában vagy a munkahelyeken, a megbecsülés kivívásának egyik alapvetően szükséges feltételeként mutatkozik a heteronormativitás követése. A szexuális stigmát átörökítő kulturális ideológiaként is értelmezhető heteronormativitás a kulturális imperializmus (Young 1990) egyik formája, melynek keretében a domináns – itt: heteroszexuális – többségi csoport egyetemes emberiként tételezett tapasztalatai és kultúrája olyan normaként tűnik föl, melytől eltérni csak a deviancia és a kisebbrendűség irányában lehet. A heteronormatív társadalmi működés társadalmi tünetei a leszbikus, a meleg, a biszexuális és a transznemű (LMBT) vagy annak vélt emberek ellen irányuló rendszerszerű erőszak megnyilvánulásai. A heteronormatív strukturális elnyomás eredményeként az LMBT emberektől gyakran szinte feltűnés nélkül, olyan mindennapi gyakorlatok által tagadják meg a teljes körű társadalmi részvétel lehetőségét, melyek a többség számára magától értetődő, megkérdőjelezetlen társadalmi normákból és intézményes szabályokból adódnak.  

A nem heteroszexuális európai polgárok jogi megkülönböztetésében is megnyilvánuló társadalmi kirekesztés ártalmasságának felismerését tükrözi az Európai Parlament 2006-ban elfogadott homofóbia-ellenes határozata, mely a homofóbiát a rasszizmushoz, az idegengyűlölethez, az antiszemitizmushoz és a szexizmushoz hasonlítja, és felszólítja a tagországokat: védjék meg a leszbikus és a meleg embereket a gyűlöletbeszédtől és a gyűlölet-bűncselekményektől, valamint biztosítsák az azonos nemű partnereknek ugyanazt a tiszteletet, megbecsülést és méltóságot, mint a társadalom többi tagjának.

Az LMBT embereket Magyarországon a mindennapi társadalmi gyakorlatok részeként strukturális elnyomás sújtja, melynek fölszámolásához az egyenlő bánásmód megteremtését célzó eddigi jogi reformok gyakorlati alkalmazásán túl további jogi, politikai és társadalmi változások szükségesek.

A témakiírás célja olyan kutatók aktivizálása, akik a homofóbia, a transzfóbia és a HIV/AIDS stigmatizáció Magyarországon élő áldozatait – egyénekként és elnyomott társadalmi csoportok tagjaiként – érő hátrányok leküzdésének lehetőségeivel foglalkoznak empirikus vizsgálatok keretében.

Takács Judit habilitált kutató

email: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

A kutatás címe: Critical Study of Sexualities

This course offers critical approaches to sexuality/gender issues from a Central Eastern European social scientific perspective, by focusing on factors that influence how different sets of knowledge on sexualities have been constructed and deconstructed, used and misused socially. One of the main aims of this course is to raise awareness about the suspect character of mutually exclusive dichotomies such as the heterosexual/homosexual, man/woman, feminine/masculine categories, while comparing the relatively well-known Western theoretical frameworks and findings to the sexuality/gender themes in Central Eastern Europe, which are slowly but surely gaining increasing interest and importance.

Studying sexuality is interpreted as a broad field including subjects like culture-specific normative power regimes that can define the sexually un/natural, ab/normal, and un/healthy; sexual meaning production; sexual/intimate citizens and citizenship as well as various sexual actors and acts (including the reproductive sex of the heterosexual couple, the changing contents of perverse pleasures and sexual subversives). Since sexual power regimes, meanings, citizens, and acts are embedded in the cultural matrix of gender norms, the intersectionality of sexuality (sexual orientations, sexual preferences, sexual identities) and gender (gender identities, gender role identities, gender expressions) categories is readily recognized, but the interpretational potential of other category memberships, including ethnicity and class, will also be acknowledged.
First we shall focus on theoretical concepts, such as biopower (Foucault), sexual stigma (Plummer), identity threats (Breakwell), structural oppression (Young), transformation of intimacy (Giddens), minority stress (Brooks), hegemonic/subordinated masculinity (Connell), heterosexual matrix (Butler), sexual citizenship (Evans), queer intersectionality (Rosenblum), and sketch out useful general frameworks to aid us in our further analyses – followed by the (re)interpretation of empirical findings regarding patriarchal functions of intergenerational homosexuality in semen-centred societies; ethnographic accounts of third gender categories and their ir/relevance to modern transsexuality; measurement of different aspects of sexual orientation in survey research (including sexual behaviour, sexual attraction, sexual fantasies, emotional preference, social preference, lifestyle preference, sexual identity, as well as different partner preferences in each of the given aspects and certain variations in time); and the social exclusion of LGBT people.