TáTK 20 Visszapillantó – Béres Évával

Hogyan fejeznéd be a mondatot? Amikor 2003 nyarán a TáTK megalakult, akkor én éppen…

Amikor 2003 nyarán a TáTK megalakult, én még a BTK kötelékeibe tartoztam mint a Kulturális Antropológia Tanszék adminisztrátora. A kulturális antropológia szak TáTK-hoz kerüléséről nem sok emlékem van, mert mi még egy ideig nem költöztünk el a Kecskeméti utcából. Arra emlékszem, hogy kezdetben a Múzeum körútra (BTK) rohangáltam a megbízási szerződésekkel, később pedig már a Lágymányosi Campusra (TáTK), Vuray Ágneshez kellett vinnem a tanszéki gazdasági ügyekkel kapcsolatos iratokat. A Kulturális Antropológia Tanszék átköltözése valahogy 2006-ig megtörtént, de közben már át is csábítottak a Gazdasági Hivatalba. Tehát amikor „átköltöztem” Lágymányosra, akkor már a GH ügyintézője voltam.

Melyek a legmeghatározóbb emlékeid arról az időszakról, amikor a Kulturális Antropológia Tanszék életének a része voltál?

Eszembe jut a Kecskeméti utca másfél emeletének eldugott folyosója, ami csak a miénk, azaz a kult. antrósoké volt. Örömmel hallgattam az akkori tanszékvezető, Boglár Lajos élményeit, amikor mesélt a terepkutatásairól. Közvetlen és meghitt kapcsolatban voltam a hallgatókkal, akik nemcsak a tanulmányi problémáikkal jöttek hozzám. 

Sokan most biztosan meglepődnek majd a kari kollégák közül, mert – később csatlakozva a TáTK életébe – azt gondolták, hogy mindig is a Gazdasági Hivatalban dolgoztál. Mi a GH-ba kerülésed története? 

Már megkezdett tanulmányaim voltak a Miskolci Egyetem gazdálkodástudományi szakának levelező tagozatán, amikor a Kulturális Antropológia Tanszékre kerültem. Egy volt kolléga ment akkoriban szülési szabadságra, ezért már akkor is tudtam, hogy maximum 3 évem lehet ebben a pozícióban. Tehát célom is volt, hogy sikeresen befejezzem a tanulmányaimat, és aztán közgáz diplomával gazdasági területen dolgozhassak tovább. Annak idején még Vuray Ágnes, a TáTK Gazdasági Hivatalának akkori vezetője figyelt fel rá, hogy hamarosan meglesz a gazdasági hivatali munkához a képzettségem, és ő ajánlotta fel 2006-ban, hogy lépjek be, illetve át hozzájuk. Nem volt kétségem afelől, hogy elfogadom az ajánlatot, hiszen az a státusz, amit betöltöttem tanszéki ügyintézőként, határozott idejű volt, és lejárt volna. 

Amikor a Gazdasági Hivatalban kezdtél dolgozni, akkor gondolom, nem csak a feladataid változtak meg, hanem a Kart magát is egy új nézőpontból láttad. Mesélnél erről a váltásról?

Más lett a helyszín is, hiszen a belvárosból ki kellett költözni a Lágymányosi Campusra. Bevallom őszintén, eléggé elveszettnek éreztem magam ezeken a folyosókon, nem volt meg az a meghitt hangulat az ódon falakkal, mint a Kecskeméti utcában. De cserébe kaptam egy külön kis irodát, amit be lehetett növényekkel rendezni, és megismerkedhettem új kollégákkal, amire a korábbi „elszigeteltség” miatt nem volt lehetőség. Itt említeném Borsós Gabit, a Kisebbségszociológia Tanszék és a Szociálpszichológia Tanszék akkori adminisztrátorát, vagy Vásárhelyi Erzsébetet, az egykori Kari Jegyzetbolt vezetőjét, akik színes egyéniségükkel feldobták a napjaimat. Mindig hallhattam valami vidám történetet a kari eseményekről, a régi dolgokról… Mindezek kompenzálták, hogy számlás dolgokkal, pályázatokkal kellett foglalkozni.

Ha jól tudom, néhány évig szülési szabadságon is voltál. Milyen érzés volt utána visszatérni a Karra? 

Nos igen, kicsit későn vállaltam be a gyerekeket. Az első két gyermekem között nem is tértem vissza a munkába, mert nem volt időm. :) Miután a fiam betöltötte a 2. évét, visszatértem dolgozni, de úgy alakult, hogy a harmadik gyerkőc is érkezett, ezért akkor még csak rövid ideig maradtam. Ekkor már Vass Mari volt a Gazdasági Hivatal élén. Bevallom őszintén, vártam már a két gyermek után, hogy újra felnőttek között legyek, ezért örömmel kezdtem bele a munkába! Aztán a harmadik gyermekem megszületése után szintén visszavártak a hivatali életbe, amit akkor részmunkaidőben tudtam elvállalni, hogy tudjam a gyerekeket logisztikázni. 

2022-től pedig már a Gazdasági Hivatal vezetője vagy. Hogyan próbálod elérni, hogy a GH ne ütközőpont legyen a kollégák elképzelései és a költségvetés meg a jogszabályok között, hanem a gördülékeny, sikeres együttműködés terepe?

2022. május 16-tól lettem hivatalosan megbízott gazdasági hivatalvezető. Ekkor Vass Mari még a felmentési idejét töltötte, így egy ideig még volt lehetőségem közvetlen segítséget kérni a folyó ügyekben. Egyébként továbbra is azt teszem, amit korábban ügyintézőként. Igyekszem megoldani a problémákat, a felmerülő konfliktusokat pedig nem söpröm a szőnyeg alá, mert az nem jó megoldás. Minden ilyen helyzetből tanulni és építkezni lehet. Ütközések mindig lesznek, ez a mindennapjaink része, viszont kedvességgel, megoldáskereséssel, az ügyek fontossági sorrendbe állításával sokat tudok tenni annak érdekében, hogy gördülékeny legyen a munka. Igyekszem a közvetlen kollégáimmal is sokat beszélgetni. Úgy tekintem a GH csapatot, hogy közülük mindenki egy fontos láncszemet képez a Kar életében, és csak együtt tudjuk véghez vinni a dolgokat.

Ha most lenne aktuális az életedben, melyik képzésünkre jelentkeznél szívesen hallgatónak?

Az első diplomám bölcsész diploma, amit szintén a Miskolci Egyetemen szereztem. Valójában történelem szakos középiskolai tanár is lehetnék, de ebben a mivoltomban sosem helyezkedtem el. De a TáTK-n talán a kulturális antropológia mesterképzés vonzana leginkább.

Ha az optimista verziót kérem, akkor mit mondanál, milyen lesz a TáTK 20 év múlva?

Szerintem még több külföldi hallgatónk lesz. Még az is lehet, hogy már nem is lesznek külön karok az ELTE-n, mert megváltozik az oktatás. Úgy érzem, annyi minden történik körülöttünk és a nagyvilágban, hogy szinte követhetetlen a változás. De ez nem feltétlenül rossz dolog, hiszen mindannyiunkat a változások visznek előre. Annyi biztos, hogy 20 év múlva az, amiről most beszélgetünk, már valódi történelem lesz.