TáTK 20 Visszapillantó – Borsós Gabriellával

Hogyan lettél tanszéki adminisztrátora a Szociálpszichológia és a Kisebbségszociológia Tanszéknek?

1982 óta kutatásszervezőként dolgoztam több helyen is. 1993-ban szociológusok – köztük az ELTE Szociológiai Intézetének több oktatója – megalapították a Minoritás Alapítványt, melynek adminisztrátora lettem. A rendszerváltozás után több hasonló független kutatóintézet/alapítvány jött létre, mi kisebbségszociológiai témakörökben végeztünk kutatásokat. Mivel az elindulásakor még nem volt semmi pénzünk, az Alapítvány igazgatójának, Szabó Ildikónak a kérésére a Pollack Mihály téri épületben kaptunk egy asztalt a Szociálpszichológia Tanszéken. Akkoriban nagyon sok kutatásra, konferencia rendezésére pályáztunk sikerrel, és fantasztikus tanulmányok, kötetek készültek. Ezekben a projektekben sokszor vettek részt a Szociológiai Intézet oktatói. A kutatások és konferenciák szervezési munkáit nagyrészt én végeztem, így szép lassan részese lettem az Intézetben folyó munkáknak is. Így mikor a Szociálpszichológia Tanszék adminisztrátora, Németh Zsuzsi kilépett, megkérdezték tőlem, hogy vállalnám-e helyette a tisztet. Addigra már sokat dolgoztunk együtt, nagyon megkedveltem őket, így örömmel vállaltam el. 

Mit szerettél legjobban ebben a munkakörben, miért passzolt hozzád?

Akkoriban a Pollack Mihály téren a helyi adottságok miatt is nagyon szoros volt a kapcsolat a hallgatókkal és az oktatókkal.  A kutatásszervezést magát is nagyon szerettem. Az évek során sok mindent megtanultam a kérdőív nyomdai előkészítésétől az adatok leadásáig. Nagyon sokrétű munka, sok érdekes és néha unalmas részével együtt. De a legnagyobb hozadékának az ott kezdődő és a mai napig tartó emberi kapcsolatokat (több esetben barátságokat) tartom. 

Hogyan fejeznéd be a mondatot? Amikor 2003 nyarán a TáTK megalakult, akkor én éppen…

Nem emlékszem már pontosan erre a nyárra, de mivel a karrá alakulással a szakok száma is megnövekedett, ezért ez biztosan elég sok, aprólékos adminisztrációval járt (tantárgyak, felelősök, követelmények, kreditek) a tanszékeknek is.

Amíg nem volt kisebbségpolitika mesterképzés, addig a két tanszék adminisztrátoraként milyen képzéseken tanuló hallgatókkal és milyen ügyek mentén kerültél kapcsolatba?

Az osztatlan szociológia képzésen belül is tanultak a hallgatók pszichológiát, szociálpszichológiát, és a kutatásaik, szakdolgozatuk témája sokszor a „kisebbségek” volt. Ezek során kiderült, hogy nagyon sokan érdeklődnek a téma iránt. Így sok kisebbségekkel kapcsolatos tárgyat hirdettek meg, amelyek nagyon népszerűek voltak a hallgatók körében.

Akkoriban nagyon sokat találkoztunk a hallgatókkal, a tanszékek voltak az összekötők a tanárok és diákok között, az oktatás, a terepmunkák, a szakdolgozati konzultációk stb. alkalmával. Minden papíralapú dokumentum rajtunk keresztül jutott el a címzettekhez. Kiváló alkalom volt megismerni a hallgatókat, nagyon jókat lehetett velük beszélgetni.

Be tudnál mutatni nekem egy kari/tanszéki szokást vagy hagyományt az elmúlt 20 évből, ami kedves neked?

Mivel a hallgatók tanulmányaik során gyakorlatilag minden tanszékkel kapcsolatban voltak, nekünk, tanszéki adminisztrátoroknak össze kellett dolgoznunk, hogy segítsük őket. Erről az „összedolgozásról” csak pozitív emlékeim vannak.

Voltak ünnepségeink (tanszéki értekezletek kötött és kötetlen formában, kari születésnap, kihelyezett kari „összetartás”, Kari Karácsonyok, Mikulás ünnepségek stb.), amelyekre szintén együtt készültünk: ha kellett, zsíros kenyeret kentünk, ha kellett székeket pakoltunk. Ezek mindig nagyon jó hangulatúak voltak, jól szórakoztunk, nagyokat röhögtünk, de közben mindig sikeresen elvégeztük a munkát.

Mire vagy a legbüszkébb azok közül a dolgok közül, amelyek a TáTK-n nélküled nem, vagy legalábbis nem pontosan így alakultak volna?

Azt hiszem, szerepem volt abban, hogy nagyon jó közösségek jöttek létre mindkét tanszékemen. Azt remélem, hogy az ügyes-bajos dolgokkal nem kellett foglalkozniuk az oktatóknak, azokat igyekeztem elvégezni. Természetesen ehhez azért elengedhetetlen volt a tanszéken dolgozó kollégák hozzáállása is.

Mindkét tanszékről sok jó emlékem, de leginkább sok nagyon szép emberi kapcsolatom maradt!

Mostanában mivel foglalkozol?

2019-ben értem el a nyugdíjkorhatárt, és mint nem oktató közalkalmazottnak 2020-ban nyugdíjba kellett mennem. Azt gondoltam előtte, hogy nagyon nehéz lesz az én habitusommal nyugton maradni. Nem örülök, hogy Covid járvány volt, de azt kell mondanom, nekem segített az „elszakadásban”. 

Nem lettem teljesen inaktív, még szívesen teszek eleget egy-egy munkafelkérésnek. Persze ezek is ritkulnak, de jól van ez így. Van néhány hobbim, amelyek örömet szereznek. 
Köszönöm, jól vagyok.