TáTK 20 Visszapillantó – Németh Renátával

2023.09.06.
TáTK 20 Visszapillantó – Németh Renátával
Interjúsorozatunkban jelenlegi munkatársainkat és nyugdíjba vonult kollégáinkat kérdezzük a Társadalomtudományi Karral kapcsolatos élményeikről, a Kar 20. születésnapja alkalmából. Tizedik interjúalanyunk Németh Renáta, az ELTE TáTK Statisztika Tanszék tanszékvezetője, a survey statisztika és adatanalitika MSc szakigazgatója.

Hogyan fejeznéd be a mondatot? Amikor 2003 nyarán a TáTK megalakult, akkor én éppen…

Amikor 2003 nyarán a TáTK megalakult, akkor én éppen a University of Essex hathetes nyári egyetemén vettem részt. A részvételt az egyik EU-előcsatlakozási program támogatta, és az akkori munkahelyem, az Egészségügyi Minisztérium Egészségfejlesztési Kutatóintézete küldött ki, hogy módszertani továbbképzést kapjak az egészségstatisztikusi munkámhoz. Az Intézet két évvel azelőtt alakult, magam is azóta dolgoztam ott, kiváló kollégák között (Vokó Zoltán, Karunk egykori tanára volt a főnököm, Rotterdamból friss doktorijával hazatérve). Nagyon szép ambícióink voltak: a lakosság egészségének szisztematikus monitorozásának kiépítése volt a cél, pl. a népegészségügyi beavatkozások hatásának kimérésével. Ekkor még nem tudtuk, hogy – a hazai egészségpolitikai ambíciók esetében nem szokatlan módon – néhány hónapon belül átszervezik, majd pár éven belül meg is szüntetik az intézetet. Mindenesetre 2003 nyarán még sok tervünk volt, és én jól illettem a kérdőíves felmérésekkel végzett monitorozási tervekbe az ELTE szociológus képzés keretei között elvégzett survey statisztikusi szakirány miatt (a survey csak 2009-től önálló mesterszak, azelőtt a szociológia szak szakirányaként létezett).

Emlékezetes nyár volt, rengeteget tanultam, de legjobban az angol egyetem színes diákélete maradt meg bennem, rengeteg barátot szereztem a világ minden tájáról, a malájziai politológustól a dél-afrikai szociológusig. A Karra térve: ekkor már évek óta óraadó voltam a szociológus képzésben, és az első évemet fejeztem be doktori hallgatóként. Nagy lehetőségként éltem meg, hogy Rudas Tamás, a témavezetőm (egyben a kar első dékánja) felkért, hogy Simon Dáviddal készítsünk oktatási anyagot egy új társadalomstatisztika kurzushoz, ami a tervek szerint az új karon minden alapszakon kötelező lett volna (végül csak a szociológusok tantervébe került be). Ezt a kurzusanyagot is nyáron készítettem; emlékszem, milyen élmény volt az angol egyetem hatalmas, napsütötte könyvtárában olvasni délutánonként. Ez a digitalizáció előtti utolsó pillanat volt, így az utolsó napokat fénymásolással töltöttem, cipeltem haza a kurzusaimhoz a leendő ajánlott olvasmányokat.

Miben hasonlítotok egymáshoz a legjobban, te és ez a kar?

A kar is elsőgenerációs, mint én vagyok. Ebből adódóan inkább kerüli a formalitásokat, szót próbál érteni sokféle emberrel és (sokaknak talán kicsit naiv módon) hisz a dolgok megváltoztathatóságában.

Be tudnál mutatni nekem egy TáTK-s szokást vagy hagyományt az elmúlt 20 évből, ami kedves neked?

Sok ilyen van/volt, de ezek a szokások is eltűnnek és változnak, ami normális. Ilyen volt a kulturális antropológusok által éveken át szervezett, mindig más országból érkező, ajándékba egzotikus ételeket, zenét és szokásokat hozó Kari Mikulás. Vagy a most is évente megrendezett Kari Karácsony, sok-sok éven át Vass Marinak, a Gazdasági Hivatal korábbi vezetőjének sütijeivel, és néha késő estébe nyúló beszélgetésekkel, addig csak futólag ismert kollégákkal. Újabban annak tudok legjobban örülni, ha a hallgatók és oktatók között levő falat sikerül lebontani; ebben több tanszéki hagyományunk is van, mint a Survey-es Évnyitó az épület melletti parkban üldögélve, vagy a kihelyezett Évzáró Parti, ahol az oktatásunkban asszisztensként részt vevő diákoknak köszönjük meg minden évben a munkájukat.

Nyilván vannak olyan kurzusok, amelyeket megtartani inkább munka, és vannak olyanok, amelyeket tömény élvezet. Mondanál olyan órákat a TáTK és a te közös történetedből, amelyeket nagyon-nagyon szerettél?

A karrá válás sok szempontból léptékváltás is volt (szükségszerű professzionalizációval, kevésbé spontán kurzusokkal), ezért ma már ritkábbak az olyan, oktatók aktuális érdeklődésére épülő órák, amiket én annak idején diákként legjobban szerettem. Ezek csak egyszer vagy néhányszor meghirdetett, körbeülős, beszélgetős (olykor a tanári Marlborón is osztozó) órák voltak, mint Lakatos László logika és retorika órája, Örkény Antal igazságosság-elméletek órája, vagy Haskó Katalin tudományfilozófia- vagy anarchizmus-szemináriuma. De (mivel nem csak szociológia szakot végeztem, jártam a TTK-ra és a BTK-ra is) kedvenceim voltak azok az órák is, ahol több kar többféle szakjáról gyűltek össze diákok, többféle izgalmas nézőpontot hozva, ilyenek voltak például a humánökológia szakot megelőlegező interdiszciplináris kurzusok, Karátson Dávid geográfus órája a technikai civilizáció hatásairól a TTK-n például.

Saját kurzusaim közül most éppen a doktoris módszertan órákat kedvelem, amelyeken nagyon sokféle fontos kutatási kérdés ölt testet kutatási tervekben a félév végére, és az alapszakos statisztika gyakorlatot is, ahol félév elején néhány órám van csak arra, hogy meggyőzzem (a tipikusan nem a matek miatt minket választó) szociológus hallgatókat az adatalapú megközelítés relevanciájáról. És hát jutalomjátékok az általam vezetett survey statisztika és adatanalitika MSc-n vitt kurzusaim, ahol érdeklődő és nagyon elkötelezett hallgatókat taníthatok. Velük legtöbbször öröm a szakdolgozati munka is, a kutatásaimba is szívesen vonom be őket.

Képzeld el, hogy éppen most vagy a TáTK végzős hallgatója. Milyen szakra járnál most, és miből írnád a szakdolgozatodat?

Azt hiszem, társadalomtörténettel foglalkoznék. Már a doktori iskolában nagyon érdekeltek Gyáni Gábor órái, de a történelemtudomány igazi mélységeit csak később fogtam fel. A szakdolgozatomat olyan témából írnám, amely a XX. századi magyar történelmen végigtekintve azonosít rendszerszerű, a kortárs társadalmi jelenségeket megérteni segítő jegyeket.

Mesélnél egy példát arra, hogyan hoznak pozitív változást a TáTK-n tanult hallgatók a világba?

Most a survey statisztika és adatanalitika mesterszakra gondolok: azt remélem, hogy a hallgatóink kritikusak, immunisak a hibás érvelésre, képesek empirikus igazolások tervezésére és létrehozására. Ugyanakkor értik, hogy mit jelent embereket „mérni”, és tisztában vannak a saját elemzői felelősségükkel is. 

Ha az optimista verziót kérem tőled, akkor mit mondanál, milyen lesz a TáTK 20 év múlva?

Egy hely, ahol meg lehet tanulni megérteni és jobb irányba vinni a világot, nyitottan együttműködve más ELTE karok más tudományaival, egy élénk nemzetközi kapcsolatrendszerben.