A Corvinus-on végeztem gazdálkodás és management BA-t, onnan váltottam az ELTE-re. Vonzott a Társadalomtudományi Kar sokszínűsége, és a szak „kísérleti” jellege (mi voltunk az első közgazdasági elemző mesteres évfolyam). Egy ideje éreztem, hogy van közöm a közgazdaságtanhoz, de inkább csak a szemléletet, látásmódot sikerült elsajátítanom az alapszak évei alatt. Olyan mestert akartam választani, ahol megszilárdíthatom/pótolhatom azokat az elméleti és módszertani alapokat, amiket szükségesnek éreztem ahhoz, hogy magabiztosan mondhassam, közgazdász vagyok.

 

Összesen 17-en voltunk az első mesteres csoportban, ami egészen más, sokkal szorosabb közösséget hozott létre, mint amiben az alapszakon részem volt. Ennek a közösségnek részét képezték a tanáraink is, akik odafigyeltek ránk, és rugalmasan, az érdeklődésünknek megfelelően alakították a tananyagot. Összességében is az volt az érzésem, hogy itt nem az a cél, hogy mindenki szerezzen egy papírt a képzés végén, hanem hogy mindenki találjon számára inspiráló témákat, utakat. Ezt a keresési folyamatot segítette a szak beágyazódása a Társadalomtudományi Karba, a betekintési lehetőség más tudományterületekbe, és a színes egyetemi közösség.

 

Jelenleg oktatáskutatással foglalkozom, legfőképp olyan projekteken dolgozom, ahol a cél az olyan pedagógiai módszerek kikísérletezése, amik segítenek csökkenteni a jó és a kevésbé szerencsés családi hátterű diákok teljesítménye közötti (méretes) különbséget. Ehhez ugyanúgy szükségem van közgazdaságtani elméleti tudásra és statisztikai módszertanra, mint arra a fajta nyitottságra, ami abban segít, hogy az ember megértse, mit is jelent a való életben az a számszerű eredmény, amire jutott. Ebben sokat segített, hogy a TáTK-n gyakran beszélgettünk, vagy éppen dolgoztunk együtt szociológusokkal, szociális munkásokkal, akik nagyon hasonló kérdésekkel foglalkoznak, mint a közgazdászok, csak egy más, számunkra új aspektusból.

 

Nincs praktikus tanácsom, azon kívül, hogy érdemes már az első napokban megismerkedni a TáTK épülete melletti Kocka nevű, többek közt kiváló bundáskenyeret árusító létesítménnyel. Amúgy pedig persze sokat kell majd tanulni és küzdeni, de főleg élvezni lehet szerintem.

 

(2016. április)