Multidiszciplináris kutatás a holokauszt túlélőinek és szemtanúinak perspektíváiról

A ELTE TáTK Szociológia Tanszékének tudományos főmunkatársa, Vajda Júlia által vezetett kutatócsoport támogatást nyert az ELTE multidiszciplináris kutatások ösztönzésére kiírt pályázatán. A kutatási projekt címe: "Világégés alulnézetből” – a második világháború és a soá szemtanúk narratíváiban".

Vajda Júlia (a kutatócsoport vezetője, ELTE TáTK)

Arnold Mária, Horváth Anna, Kelemen Zsófia, Kecskés Nóra, Katona Nóra, Gábor Sára, Pataki Vera, Székely Judit (az ELTE TáTK hallgatói); Komoly Gabriella (a CEU hallgatója); Vigh Szilveszter Ádám, Bernhardt Daniel, Györegy Zsolt (az ELTE BTK hebraisztika szakos hallgatói); és Domokos Júlia (a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakos hallgatója)

Utolsó pillanatait éljük a korszaknak, amelyben a második világháború, s benne a soá, a holokauszt még „velünk él”, amelyben az emberiség e legrettenetesebb pusztítása még nem vált történelemmé. Még lehetőségünk van arra, hogy ne pusztán hátra maradt nyomokból kutassuk az akkor történteket. Kutatásunk ezt az utolsó pillanatot kívánja megragadni: a korszak utolsó élő tanúit tervezi – nem pusztán az üldözöttek, de a szemtanúk között is – „meghallgatni”, az ő narratív élettörténeti interjúkban elbeszélt és naplókban megőrzött emlékeiket szeretné összegyűjteni. Ez alapján rekonstruáljuk majd egyfelől azt, hogy mit éltek át ők akkor, 1944-45-ben, s a megelőző években, másfelől, hogy hogyan éltek együtt a követő évtizedekben a korszakból származó emlékeikkel, hogyan tudták azokat feldolgozni. Ugyanakkor mindezek a kérdések nem pusztán egyéni szinten merülnek fel: az egyéni megélést meghatározza a mindenkori társadalmi környezet, aminek változásaira a politika mellett az egyesek, illetve a belőlük létrejövő társadalmi csoportok is hatást gyakorolnak. Kutatásunk ezt a társadalom és egyén, illetve társadalom, társadalmi csoportok, egyének közötti kölcsönhatást is vizsgálni kívánja.

A fentieknek megfelelően a kutatás célja egyéni szinten annak megértése, hogy a múlt – jelen esetben a soá, és persze vele együtt a szemtanúk esetében különösen erősen maga a második világháború – hogyan határozza meg az egyén emlékezetét, s rajta keresztül jelenét: hogyan él együtt a múltjával, s hogyan tudja/ta feldolgozni annak traumáit. Hogy a traumák feldolgozhatósága ill. feldolgozhatatlansága milyen hatással volt a múltja későbbi korszakaira és jelenére, s ennek részeként jövőképére, illetve hogy mindez milyen módon segítette elő társadalmi integrációját, illetve okozta annak kudarcos voltát.

Társadalmi szinten pedig a soá mint történelmi/társadalmi trauma feldolgozását firtatjuk, illetve azt, hogy mindez milyen kapcsolatban áll a magyar társadalom jelenével, politikai viszonyaival, a napjainkban oly aktuálisan jelenlévő mássághoz való viszonnyal. Hipotézisünk szerint e feldolgozatlan történelmi trauma – együtt a korábbi, a Trianon sokkjából eredő problémákkal, és a későbbi, a kommunista/szocialista korszak örökségével -, vezetett mára az előítéletek, az intolerancia és az agresszió társadalmi szintű megnövekedéséhez. Célunk e hipotézisnek a tesztelése, árnyalása az összegyűjtendő anyag révén.

forrás: Elte.hu cikke

Ugyanezen a pályázaton Kiss Zsuzsanna (ELTE TáTK) kutatócsoportja is nyert támogatást.