Humán tőke körkép Magyarországon
Beszámoló az ELTE TáTK és az MNB közös szervezésű konferenciájáról
Az ELTE Lágymányosi Campusán összegyűlő, a kormányzati, akadémiai, non- és for-profit szférából érkező közel 150 érdeklődőt, valamint 30 előadót és kerekasztal-résztvevőt Szücs Zoltán Gábor, az ELTE TáTK dékánhelyettese és Kucsera Tamás Gergely, az MNB elnöki főtanácsadója köszöntötte. Szücs Zoltán Gábor kiemelte, hogy a Társadalomtudományi Kar működésének egyik alappillére a tudásmegosztás, melynek nem csak a Humán tőke konferenciához hasonló nyílt tudományos fórumok, de az ezek során megtermelt tudás gyakorlati hasznosítása és megosztása is hozzájárul. Kucsera Tamás Gergely beszédében hangsúlyozta, hogy az MNB alkotmányos szervezetként küldetésének tekinti, hogy segítse a magyar társadalom kiemelkedését a közepes fejlettség csapdájából. Hozzátette, hogy ennek érdekében az MNB és az ELTE közös eszmei alapokon állva fenntartható és versenyképes megoldásokat keres, melyre a konferencia disputái ösztönzően hathatnak.
 |
 |
| Szücs Zoltán Gábor, az ELTE TáTK dékánhelyettese és Kucsera Tamás Gergely, az MNB elnöki főtanácsadója | |
HUMÁN TŐKE: KÖRKÉP
A plenáris előadók közül elsőként az ELTE TáTK adjunktusa, Kollányi Zsófia szociálpolitikus és közgazdász tartott referátumot. Egészség, jóllét, humán tőke – a társadalom és gazdaság komplex rendszere című előadásában az egészségmegőrzés és -fejlesztés interdiszciplináris és interszektorális jellegére hívta fel a figyelmet. A humán tőkét befolyásoló komplex rendszerben kiemelt szerepe van az egészségnek, melynek rendszerszintű, jelentős fejlesztéséhez további anyagi erőforrásokra, elkötelezettségre és szakspecifikus készségekre lenne szükség.
Váradi Balázs közgazdász, az ELTE ÁJK egyetemi docense, a Budapest Intézet vezető kutatója Az oktatás szerepe és jellemzői a humán tőke aspektusából című előadásában a BI egy kutatásának eredményeit ismertette, ami megerősíti, hogy az oktatásban eltöltött részvételi idő egyenes arányban áll az egyén munkaerőpiaci produktivitásával. A humán tőke szempontjából az oktatás fő feladata a munkaerőpiacon hasznosítható készségek fejlesztése. Ehhez elengedhetetlen Magyarországon az oktatás strukturális reformján túl a pedagógus-utánpótlás, a nevelésben és oktatásban közvetlenül segítő munkakörök kiterjesztése és megfelelő finanszírozása, valamint a nemek közötti egyenlőtlenségek felszámolása az osztálytermekben és a kihívásokra való direkt és rugalmas válaszadás az oktatáspolitikában.
Szikra Dorottya szociálpolitikus, a HUN-REN TK osztályvezetője Jóléti rendszerek nehéz időkben. A magyar szociálpolitika változásai európai összehasonlításban címmel tartott előadásában kifejtette, hogy bár Magyarországon a relatív szociális biztonság megerősödött, az abszolút elszegényedéstől védő háló széthullott részben a szociális szolgáltatások leépítésének köszönhetően. Míg a munkához kötött (fiskális) jólléti transzferek odaítélésben, valamint a családtámogatás területén Magyarország világszinten élen jár, ezek a szolgáltatások a legszegényebbek számára továbbra sem érhetőek el. A munkanélküli ellátások és egy erősebb segélyezési politika megelőzheti a szegények további leszakadását.
 |
| Plenáris előadások, közönség |
Evetovits Tamás, a WHO barcelonai irodájának vezetője Az elszegényítő mértékű egészségügyi magánkiadásokkal kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok és tanulságok (WHO jelentés 2023) című előadásában kiemelte a minden állampolgárt lefedő egészségbiztosítás fontosságát. Ennek érdekében a céloknak megfelelő közfinanszírozás, valamint a járulékfizetés és az ellátáshoz való hozzáférés szétválasztása szükséges. A jelenlegi rendszer nagy anyagi nehézségek elé állítja a szegényebbeket, akik a gyógyszereiket is nehezen tudják kifizetni, de a fogorvoshoz már nem jutnak el. Az ehhez hasonló, nehezen mérhető, kielégítetlen szükségletek felmérése befolyásolhatja az egészségbiztosítási és -finanszírozási döntéshozókat.
A plenáris előadók egy kerekasztal-beszélgetésen is részt vettek, melynek moderátoraként Kucsera Csaba (ELTE TáTK) arra kérdezett rá, mi is az a humán tőke. Válaszul Kollányi Zsófia a jóllét és a humán tőke kapcsolatát, Váradi Balázs pedig a belépő szint fontosságát hangsúlyozta az oktatásban. Szikra Dorottya társadalmi tőke tágabb megközelítésében a baráti, kapcsolati támogató hálóról beszélt, amely a szegénységben szintén szükségszerűen kevesebb. Kiemelte továbbá a társadalmi befektetés fontosságát, és azt, hogy az EU-ban hogyan igyekeznek ezt a gyakorlatot kiterjeszteni. Ezt a korai szűrések és korai fejlesztések példájával világította meg, amelyek hosszú távon térülnek meg. Kucsera Csaba következő kérdése a humán tőke háztartáson belüli reprodukciójára vonatkozott. A kérdésre válaszul megvitatták a nemek közti különbségeket, a nők és a szendvics-generáció kettős terhelését, ehhez kapcsolódóan a gondoskodási válság, valamint az iskolai szocializáció kérdéseit is. A moderátor utolsó átfogó kérdése pedig a tudományos kutatásnak a szakpolitikai diskurzusokban, döntéselőkészítésben és vitákban való szerepére vonatkozott önkormányzati, kormányzati, illetve transznacionális kontextusban. A tapasztalatait elsőként megosztó Evetovits Tamás a WHO súlyát ezekben a folyamatokban jelentősnek érezte, míg a kerekasztal többi résztvevője a hazai kontextusban inkább a frusztrációjának adott hangot, Szikra Dorottya például a kormányzati szakpolitikaalkotási folyamatokat egy fekete dobozként jellemezte.
HUMÁN TŐKE A DEMOGRÁFIAI FOLYAMATOK PERSPEKTÍVÁJÁBÓL
A Humán tőke a demográfiai folyamatok perspektívájából című szekcióban a szakemberek arra keresték a választ, hogy a jellemző demográfiai folyamatok – azaz a munkavállalói életkorban lévők csoportjának elöregedése és fogyása – milyen dilemmákat és kihívásokat okoz, és milyen lehetőségek merülnek fel a különböző, munkaerőpiacra potenciálisan bevonható társadalmi csoportokkal kapcsolatban. A szekciót Kucsera Csaba, az ELTE TáTK Tudománypolitikai és Tudományszervezési Irodájának vezetője moderálta.
Az első előadó, Csoba Judit, a Debreceni Egyetem egyetemi tanára Az „Ezüst Generáció” a munkaerőpiacon. Az időskorúak munkavégzésével kapcsolatos tények és sztereotípiák című előadásában rámutatott, hogy a 65 év fölötti korosztály jelenléte a magyar munkaerőpiacon világviszonylatban jelenleg kismértékűnek tekinthető. Ennek számos oka van, az idős lakosság egészségügyi állapotától a nyugdíjrendszer jellegzetességein át a magyar kultúrában elvárt gondoskodási feladatokig, azonban egy Hajdú-Bihar vármegyében készült kutatás eredményeiből arra lehet következtetni, hogy a nyugdíjas korú magyarok többsége maga is úgy érzi, hogy nincs már helye a nyílt munkaerőpiacon, mivel nehézséget jelent alkalmazkodnia a digitalizációhoz és az egyre formálisabb munkaszervezéshez.
Alpek B. Levente, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa A humán tőke és egyes demográfiai faktorainak területi eloszlása Magyarországon címmel mutatta be Tésits Róberttel, a PTE tanszékvezető docensével közös kutatási eredményeit, melyek arról nyújtanak információkat, hogy az egyes magyarországi járásokban milyen jellemzőkkel írható le a humán tőke, ami területi összevetésben az eloszlás egyenlőtlenségeire is rámutat. Az előadó kiemelte, hogy a foglalkoztathatóságot, melynek mérésére komplex mutatót dolgoztak ki, jelentősen befolyásolja egy adott területen a korszerkezet, a kereslet-kínálat egyensúlya, a lakosság jövedelmi helyzete, illetve képzettsége, és még számos további változó.
 |
| A Humán tőke a demográfiai folyamatok perspektívájából szekció, kerekasztal-beszélgetés |
Hárs Ágnes, a Kopint-TÁRKI vezető kutatója Munkaerőpiac, migráció, vendégmunka – kérdések, hatások, magyarázatok című előadásában elmondta, hogy bár a Magyarországról való elvándorlás – más EU tagországokkal összehasonlítva – még mindig alacsonynak mondható, a magas képzettségű magyar munkavállalók kivándorlása valóban felgyorsult az elmúlt évtizedben, őket pedig nem tudják pótolni a külföldről érkező, jellemzően alacsonyabb végzettségű vendégmunkások. Az előadó arra is rávilágított, hogy a – magyarországi vállalatok által is észlelt – munkaerőhiány leginkább a társadalom elöregedéséből fakad, ami nem speciálisan magyar probléma, és a külföldi munkaerőért így egyfajta verseny látszik körvonalazódni az európai országok között, miközben nálunk azért még rejlenének lehetőségek a helyi munkaerő kihasználásában is.
A szekciót záró kerekasztal-beszélgetésen Kucsera Csaba (ELTE TáTK), Hatvani Jácintot (LIGA Szakszervezetek), Horváth Gergelyt (Civil Centrum Közhasznú Alapítvány, WelloSyst program) és Hubai Lászlót (ELTE TáTK) kérdezte arról, milyen tendenciákat észlelnek ma Magyarországon a prezentációk által felvetett kérdéskörökben, és milyen lehetséges megoldásokat látnak kibontakozni. A beszélgetésbe a közönség is élénken bekapcsolódott, és az a tanulság rajzolódott ki, hogy a civil szervezeteknek, az önkormányzatoknak és az államnak egymást kellene segíteniük a humán tőke megtalálásában és hasznosításában, azt szem előtt tartva, hogy a munkaerőpiacon mindig a munkavállaló van a legkiszolgáltatottabb helyzetben. A jelenlévők szerint szükséges volna többek között a lakosság digitális kompetenciáinak fejlesztése, a közlekedési infrastruktúrába való nagymértékű beruházás, az ageizmus visszaszorítása, és a külföldi vendégmunkások lakhatásának megoldása, valamint integrációja is.
AZ EGÉSZSÉGÜGY ÉS A SZOCIÁLIS SZEKTOR DISZFUNKCIÓI ÉS HATÁSAI A HUMÁN TŐKÉRE
Az ELTE TáTK professor emeritusa, Orosz Éva által vezetett Az egészségügy és a szociális szektor diszfunkciói és hatásai a humán tőkére című szekcióban a szakemberek a szociális- és egészségügyi ellátás és a humán tőke kapcsolatát vizsgálták meg, valamint a szociális szektor és az egészségügy fejlesztésének prioritásait vitatták meg.
Vitrai József, a Széchenyi István Egyetem tudományos munkatársa, népegészségügyi szakember, a Magyar Népegészségügy Megújításáért Egyesület elnöke Az egészségügyi rendszer szerepe a humán tőke fejlesztésében című előadásának első részében az egészség és a humán tőke kapcsolatát és a magyar lakosság egészségi állapotát befolyásoló társadalmi tényezőket és az ezek által befolyásolt egyéni egészségmagatartás problémáit elemezte. Az előadás második részében a magyar népesség egészségének jelentősebb javulásához vezető lehetőségekről számolt be, kiemelve a tudásbővítésnek, a korszerű népegészségügyi rendszer kiépítésének és a forrásbővítésének a szükségességét.
 |
| Az egészségügy és a szociális szektor diszfunkciói és hatásai a humán tőkére szekció, kerekasztal-beszélgetés |
Krémer Balázs, szociológus, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem habilitált egyetemi docense A szociális szektor alapvető problémái az emberi és dologi tényezők nézőpontjából című előadásában a humán tőke túlhangsúlyozott szerepéről, továbbá a szociális- és az egészségügyi szektorban a humán tőkét leértékelő, másrészt a humán tőkét felértékelő tényezőkről beszélt. Önmagában a kiváló humán tőke sem csodaszer, mindig az egyéb körülményekkel, például az anyagi feltételekkel együtt kell rá tekinteni. Nagyon nehéz például elavult orvosi technikával diagnosztizálni és gyógyítani. A humán tőkét pedig éppen leértékeli a mesterséges intelligencia. Az ipari forradalom egykor az alsóbb rétegek munkáját veszélyeztette, a MI viszont éppen a magas végzettségűek munkáját devalválja. Ugyanakkor a súlyos munkaerőhiány felértékelte a humán tőkét a jóléti szektorban. Végezetül hangsúlyozta, hogy számos probléma gyökerét az elmagányosodás jelenti: az emberek bizalmatlanok egymással, nincsen körülöttük „civil társadalom”.
Balogh Zoltán, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Ápolástan Tanszék dékánhelyettes, tanszékvezető főiskolai tanára, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke Humánerőforrás-krízis az egészségügyi szektorban: okok és következmények című előadásában szintén arról beszélt, hogy leértékelődött az egészségügyi diploma értéke. Elemezte a munkaerőkrízis tényeit az orvosok és szakdolgozók egyes csoportjai esetében. A magyar egészségügyből 2000 orvos és 26000 ápoló hiányzik. Miközben a negatív demográfiai trendek következményeként az időskori eltartottsági arány nő, és ez az egészségügyi rendszert is terheli. Mindezek miatt kiemelten fontos lenne meghatározni az egészségügyi rendszer és a szociális ágazat munkaerőhelyzetét javító kormányzati beavatkozások prioritásait.
A szekciót záró kerekasztal-beszélgetésben Orosz Éva (ELTE TáTK) a szociális- és egészségügyi szektorban javasolt rövidtávú intézkedésekről és hosszabb távot igénylő reformlépésekről kérdezte Szoboszlai Katalint (Debreceni Egyetem, Egészségtudományi Kar), dr. Hegedűs Zsoltot (a Wáberer Medical Center, Budapest; Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest; Practice Plus Group Hospital, Bristol orvosa), Kovácsy Zsombort (egészségügyi jogász, az ELTE tiszteletbeli tanára) és Meleg Sándort (Szegedi Tudományegyetem, Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar). A résztvevők megvitatták, milyen fontos lenne a források visszapótlása, az állam szabályozó szerepének az erősítése, a bérfejlesztés és a szociális szektorban a rendkívül széttagolt dolgozói bérrendszer egységesítése. Továbbá hangsúlyozták a kliens – és páciens-központú működés és a betegutak kialakításának, menedzselésének, a szociális és egészségügyi szektorokon belüli és a szektorok közötti kordinációnak a fontosságát. Ezzel együtt erősíteni kellene az alulról jövő kezdeményezéseket, és visszaadni a szociális munka jelenleg leszűkített mozgásterét. Zárásként szó esett még az egészségügyi adatok transzparenciájának fontosságáról is.
HUMÁN TŐKE FEJLESZTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI HELYI SZINTEN
A Humán tőke fejlesztésének lehetőségei helyi szinten szekció a plenáris ülésen már tárgyalt területeket járta körbe, de helyi – önkormányzati, civil – vetületben, arra keresve a választ, hogy milyen lehetőségei vannak a helyi szakembereknek, intézményeknek, döntéshozóknak a tudás, egészség, jóllét fejlesztésére települési szinten. A szekciót Kollányi Zsófia, az ELTE TáTK adjunktusa vezette.
Terebessy András, a Semmelweis Egyetem adjunktusa, egyben gyakorló háziorvos két szerepének mindegyikére reflektálva beszélt az egészségügyi alapellátás lehetőségeiről, eszközeiről az egészségfejlesztésben. Bevezetőjében bemutatta az egészség komplex modelljeit, és beszélt az egészségfejlesztés jelentőségét érzékletesen bemutató koncepcionális keretekről, például az „upstream” felfogásról, mely szerint alighanem szerencsésebb megoldás megakadályozni, hogy az emberek beleessenek a folyóba (vagyis megbetegedjenek), mint megpróbálni kimenteni a fuldokló tömegeket (vagyis állandóan két lépéssel lemaradva gyógyítani, akik és amennyire még lehet). Bemutatta az egészségügyi alapellátás modelljeit: a tradicionális, a rendelőben a jelentkező betegeket „passzívan” fogadó orvos–nővér párostól a Magyarországon is tesztelt és sikeresnek bizonyult praxisközösségi modellig, amelyben egy multidiszciplináris team végzi az ellátást. Ennek a modellnek már központi eleme, hogy az alapellátás az ellátott közösségekkel szerves egységben, azokkal kapcsolatot tartva, a közösségi erőforrásokat ismerve és használva működik.
Berényi Eszter, az ELTE Társadalomtudományi Karának docense az oktatás, az iskolarendszer lehetőségeiről beszélt. Előadásában hangsúlyozta, hogy az iskolát mint a gazdaság számára hasznos humán tőke elemeket előállító, a gyerekből munkaerőt faragó intézményt tekintő megközelítés nem csak súlyosan leegyszerűsít, de az ennek megfelelő értékelési rendszer ráadásul szinte kizárólag a kvantifikálható kimenetekre helyezi a hangsúlyt. Ez nem csak azért probléma, mert a közoktatás kulturális, kohéziós, mobilitási dimenziót elsúlytalanítja, hanem mert az ennek a megközelítésnek megfelelő teljesítményértékelési szempontrendszer magában hordozza annak a veszélyét, hogy felerősödik az iskolarendszernek az egyenlőségek újratermelésére való hajlama – holott ennek éppen az ellenkezője volna a célja. A kvantitatív kutatási adatok alapján a magyar iskolarendszerben az egyes intézmények sikerességének kulcsa egyértelműen az, hogy milyen társadalmi hátterű gyerekeket képesek összegyűjteni, vagyis a lefölözésre, szegregációra való hajlam kódolva van az intézményrendszerbe, ugyanakkor vannak iskolák Magyarországon, ahol a gyerekek relatív, a hátterükhöz mért fejlődése jelentős – vagyis nem lehetetlen a hátrányokat ellensúlyozó oktatást működtetni, de nem is egyszerű.
 |
| A Humán tőke fejlesztésének lehetőségei helyi szinten szekció, előadás |
Az előadások sorát Béres Tibor szociológus, az Autonómia Alapítvány programfelelőse zárta, aki a szegregátumokban zajló komplex szociális programok, közösségfejlesztés lehetőségeiről beszélt. Az előadás szerint a magyarországi telepek lakói számára a jóléti szolgáltatások gyakorlatilag nem elérhetők, egyszerre sújtja őket előítélet a többségi társadalom részéről, és intézményi diszkrimináció is, miközben súlyosan leromlott fizikai körülmények és visszahúzó szociokulturális minták között élnek. A pályázatok révén elérhető források a „telepi közösségeket” célozzák, csakhogy egyrészt, az előadó tapasztalatai szerint ezeknek a közösségeknek a léte inkább a nem-telepi többség romanticizált torzítása, mint valóság, másrészt még ha volnának is közösségek kérdés, érdemes-e közösséget fejleszteni egy olyan helyen, amiről azt gondoljuk, hogy deszegregációs programok keretében inkább felszámolni kéne őket. Az előadó azzal zárta előadását, hogy a jelen, koncepciótlan, átláthatatlan, projektalapú formájában a telepeken élők támogatása nem működőképes, ugyanakkor szükség volna kisléptékű, a helyieket valóban bevonó, a kezükbe döntést és eszközöket adó kezdeményezésekre. Hogy egy ilyen, mégoly tökéletes program hatást érjen el, nagyon hosszú időt igényel, de ezzel előre kell terveni.
A szekció második felében lezajlott kerekasztal-beszélgetésen Kollányi Zsófia (ELTE TáTK) Csonkáné Utasi Katalint (Magyar Máltai Szeretetszolgálat), Debreczeni Lajost (Sarkadi Egészségfejlesztési Iroda), Radnai Bertalant (ipolytölgyesi polgármester) és Csiszárné dr. Sajgó Erikát (miskolci aljegyző) kérdezte saját területükön szerzett tapasztalataikról az előadásokban felvetett kérdésekkel és általában a humán tőkével kapcsolatban rendelkezésre álló helyi forrásokról. A beszélgetés során, amelyben az előadók és a közönség is részt vettek, színes képet rajzoltak fel a meghívottak. Az általános tapasztalat a szűkös és szűkülő erőforrások, sokszor kiszámíthatatlan makrokörnyezet és a rendszerszintű megoldások hiánya teremtette nehézségek voltak, de az ezekből helyben szerveződő módon, a civil kurázsit, sokszor váratlan helyi erőforrásokat mozgósító megoldások szinte valamennyi meghívott esetében felbukkantak. A beszélgetés tanulsága ezért leginkább a helyi és intézményi autonómia fontossága és ereje.
AZ OKTATÁSPOLITIKA, AZ OKTATÁSI RENDSZER SZEREPE ÉS LEHETŐSÉGEI A HUMÁNTŐKE HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE SZEMPONTJÁBÓL
Az MNB vezető közgazdasági szakértője, Asztalos Péter által vezetett Az oktatáspolitika, az oktatási rendszer szerepe és lehetőségei a humántőke helyzete és fejlesztése szempontjából című szekcióban az előadók az oktatás humán tőkére gyakorolt hatását, az oktatási rendszer fejlesztésének lehetőségeit, valamint a tananyag-reformok szükségességének kérdéseit járták körül.
Lannert Judit, a T-Tudok senior kutatója Oktatási eredmények hatása a gazdasági folyamatokra című előadásában kifejtette, hogy empirikus kutatási adatok támasztják alá, hogy az oktatásba való befektetés mind a társadalom, mind ez egyén szintjén nagy haszonnal térül meg. A magyar oktatás versenyképesebbé és profitábilisebbé tételének egyik záloga a poroszos oktatási normák felől a kompetencia-alapú oktatás felé történő elmozdulásban, a felkészült pedagógusokban és a tantervi reformokban rejlik.
Korai iskolaelhagyás mögötti okok feltárása, mentorálás szerepe a tehetséggondozásban című előadásában a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézetének főigazgatója, K. Nagy Emese hangsúlyozta, hogy a magyar iskolarendszer historikusan elitképző és tömegképző intézményeket tart fenn, ami miatt az oktatás társadalmi felzárkóztató funkciója háttérbe szorult. Részben ennek, és a nagy fokú iskolai szelekciónak köszönhető a leszakadó társadalmi rétegekből kikerülő hallgatók korai iskolaelhagyása. A lemorzsolódás negatív következményei közé tartozik a kedvezőtlen munkaerőpiaci helyzet, a még nagyobb mértékű társadalmi leszakadás, valamint a fizikális és mentális egészségproblémák.
 |
| Az Oktatási eredmények hatása a gazdasági folyamatokra szekció, közönség |
A BME GTK Műszaki Pedagógia Tanszékének professor emeritusa, Benedek András A felnőtt társadalom képzettségi szintje, élethosszig tartó tanulásban való részvétele, a felnőttoktatási és – képzési rendszer hazai működésének tapasztalatai című referátumában a demográfia, iskolázottság, egészség és foglalkoztatottság összefüggéseiről beszélt. Kiemelte, hogy a munkaerőpiac kortárs követelményei alapján a klasszikus iskolázottságról az életen át tartó tanulásra tevődik át a hangsúly. Az elmúlt közel 20 évben csökkent az iskolai tanulók száma Magyarországon, de a diplomások aránya megnőtt. Bár a szakképzés átalakított iskolai struktúrákban megszerezhető, és a felnőttképzés jelentős arányban is az egyre vonzóbb szakképesítési rendszeren belül valósul meg, az iskolázottsági adatok még mindig kedvezőtlenek a fejlett országok adataihoz képest.
A szekciót záró kerekasztalbeszélgetés résztvevőit: Prievara Tibort (Pasaréti Szabó Lőrinc Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium), Filep Máriát (Sziget Suli) és Árendás Pétert (Illyés Gyula Gimnázium, Budaörs) Asztalos Péter (MNB) kérdezte a 21. század tantermi és oktatásügyi kihívásairól. A kerekasztal résztvevői egyetértettek abban, hogy a MI hasznosításának és irányításának a jelenkori oktatás központi kérdéséve kell válnia. Egyöntetűen égetőnek tartották a közoktatási intézményekben a tanítás módszertani innovációinak kiterjesztését, a nevelői gárda nagyobb autonómiáját és a források észszerűbb elosztását egy diákcentrikusabb és eredményesebb iskolarendszer érdekében.
KONFERENCIÁTÓL A KÖTETIG
A konferencia egyik legfontosabb célja – a gondolatok megosztásán túl – az volt, hogy a humán tőkével (illetve az emberek egészségével, tudásával készségeivel, valamint általában jóllétével) kapcsolatban érintett szakpolitikai területek különféle szereplői számára találkozási felületet biztosítson. A kerekasztalbeszélgetéseket követő élénk párbeszéd és tapasztalatcsere nem pusztán a jó gyakorlatok megosztását, de új szakmai együttműködéseket is ösztönzött.
A konferencia előadásai és beszélgetései alapján szakpolitikai fókuszú tanulmánykötet jelenik meg 2024 őszén.
A konferencia eseményoldala (program, kötetinformáció, kapcsolat stb.).
 |