Pszichológus diplomáját 1970-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerezte meg, majd a Tömegkommunikációs Kutatóközpont (később Magyar Közvéleménykutató Intézet) Szociálpszichológiai Osztályán dolgozott elméleti társadalomkutatóként. Előbb az Intézet tudományos munkatársa, majd főmunkatársa lett, számos hazai és nemzetközi vizsgálatban vett részt, főként a dogmatizmus (ebből írta bölcsészdoktori disszertációját), az előítéletes gondolkodás, a társadalmi nyilvánosság, a családi kommunikáció és a kiscsoportkutatás terén. 

Az elméleti kutatómunka mellett igen korán a pszichoterápia világa is érdekelte. Mérei Ferenc tanítványaként ismerkedett a kiscsoportokkal, majd a pszichoanalízissel, később klinikus szakpszichológusi és pszichoterápiás szakképesítést is szerzett, s egy ideig a SOTE Kútvölgyi Oktató Kórházának pszichoterápiás osztályán is dolgozott. A hazai klinikai pszichológia legrangosabb szakmai műhelyeiben képződött és csoportanalitikusként, családterapeutaként ismert kiképző terapeutává vált.

1987-ben érdeklődése a szociális munka felé fordult, ekkor kapcsolódott be az ELTE szociálpolitikus képzésébe. 1990-től a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola akkor induló szociális munkás képzésének főállású oktatója lett. A képzés egyetemi integrációját követően ez a szak az ELTE Társadalomtudományi Karának szociális munkás képzéseként folytatódott. E szaknak a kezdetektől jelen időszakig vezető oktatója, miközben 1993-ban A csoportok hatékonysága és a személyes változás c. művével kandidátusi fokozatot szerzett, és 2003-ban a Pécsi Tudományegyetemen habilitált.

Oktatóként a szociálpszichológia mellett antirasszista szociális munkát, másságkezelést, pszichoterápiát, csoportelméletet, családterápiát, segítő kapcsolatok pszichológiáját tanított, személyiség- és készségfejlesztő csoportokat, szemináriumokat vezetett. Magas színvonalon oktató, igényes és következetes pedagógus. Oktatói munkáját mind munkatársai, mind hallgatói magasra értékelik, és mint mélyen elkötelezett, hiteles pszichológus, a szakmai személyiség formálásban a képzés során meghatározó szerepet játszik. Kutatóként, tudósként innovatív, új utakat kereső személyiség, aki kulcsszerepet játszik mind a másság és társadalmi konfliktusok kezelésének hazai kutatásában, mind a pszichoterápia kultúrájának elterjesztésében. A hazai gyakorlatban új vonulatként megjelenő társadalmi mediáció korszerű módszertanának egyik legjelentősebb hazai kidolgozója, aki a hazai mediátor képzés kialakításában is vezető szerepet játszott. Munkásságát jelentős publikációs aktivitás fémjelzi – ezen belül nyolc önálló monográfia, számtalan könyvfejezet és tudományos cikk jegyzett a neve alatt. Szakmai közéleti tevékenysége is széleskörű. Alapító tagja a Csoportanalitikus Kiképző Társaságnak, a Magyar Csoport-pszichoterápiás Egyesületnek, az Országos Mediációs Egyesületnek, és vezetője a MEDIARE-Kisebbségi Mediációs Intézetnek.

Összességében elmondható, hogy Barcy Magdolna olyan rendkívül széles látókörű, mélyen humánus, kulturált, a világ felé nyitott, rugalmas, dinamikus személyiség, aki magával ragadó stílusával, remek humorával, és kifogyhatatlan kreativitásával folyamatos gondolkodásra és a problémák elmélyült tanulmányozására ösztökéli mind hallgatóit, mind kutatótársait, kollégáit. Elkötelezett és kiemelkedően hiteles tanáregyéniség, pedagógus, kutató, tudós, aki szakemberek generációt nevelte fel, és adott szakmai tevékenységükhöz életre szóló útmutatást.