Pajkr Hildegárd nyomában – Egy 1938-ban írt napló titkai
Mit árulnak el a napló jelen idejéről a több mint 80 éves korlenyomatok? Hasznosíthatja-e a ránk maradt naplókat és egodokumentumokat a társadalomtörténeti kutatás? És legfőképp: ki volt az 1938.blog.hu-n közölt tartalmak szerzője, Pajkr Hildegárd? – ezekre a kérdésekre kerestük a választ a Kiss Zsuzsival készült interjúban.
Ki volt Pajkr Hildegárd, és hogy került a kezedbe a naplója? Van-e személyes kötődésed hozzá?
K. Zs. Pajkr Hildegárd az anyai nagypapám nagynénje és keresztmamája volt. A családban mindenki Keresztmamának hívta. 1990-ben halt meg, így ismertem, vagy legalábbis sokszor találkoztunk, de nekem ő akkor inkább csak egy idős néni volt, akit csak később, az anyukám elbeszéléséből, történeteiből „ismertem meg” valamelyest. Az anyukám számára viszont fontos, meghatározó személy volt – így bennem is van iránta egyfajta pozitív kötődés.
A napló régóta nálam van, de hosszú ideig nem kezdtem vele semmit, pedig a napló mint történeti forrás nem áll távol tőlem. Vártam a pillanatot, amikor majd lesz időm alaposan foglalkozni az anyaggal: hiszen a napló mellett rengeteg fénykép és számos egyéb családi dokumentum is megvan, amiket sokáig a szüleim őriztek (pontosabban tartottak bedobozolva), aztán egyszer csak hozzám kerültek. Sajnos könnyen lehet, hogy az anyag egy része így is elpusztult, mert a napló megtalálására a szüleim úgy emlékeznek, hogy egy tüzelésre szánt papírkupacból került elő… A fotókat egyszer alaposan átnéztem, közülük jópárat a Fortepan digitalizált is és felvett a gyűjteménybe, de a napló mindig maradt a fiók mélyén. Aztán most, a karantén alatt vettem egy nagy levegőt (bár időm egyáltalán nem lett hozzá) és nekiláttam a feldolgozásnak.
Mikor és miért döntöttél úgy, hogy blogon is közzéteszed Hildegárd naplóját?
K. Zs. Arra gondoltam, hogy ha már egyszer nekilátok az irdatlanul apró betűvel írott napló kibogarászásának, és begépelem, akkor egyszersmind mások számára is hozzáférhetővé teszem. A napló jól fogyasztható műfaj, mindannyian szeretünk belesni mások életébe, titkaiba – azt reméltem, hogy mások számára is szórakoztató és/vagy tanulságos olvasmány lehet. Hozzá kell tennem, hogy én magam sem olvastam még végig a naplót, mindig csak egy-két bejegyzéssel járok a közzétett részek előtt, így én is mindig izgatottan várom a folytatást. Január elsején kezdtem, és mindig az azonos dátummal kelt bejegyzést teszem közzé: ez játék a részemről – én is izgulok, hogy mi következik, de egyben biztosíték is, hogy nem hagyom abba a feldolgozást. Szóval, a közzététel másodlagos – a cél, hogy feldolgozzam, sőt, esetleg egy későbbi alaposabb tanulmányhoz is előkészítsem az anyagot.
A blogbejegyzésekből kiderül, hogy Hildegárd angolul, németül és franciául is beszélt. A napló angol nyelven íródott. Mi ennek az oka?
K. Zs. Csak találgatni tudok. Hilda 12 évesen az Országos Gyermekvédő Liga szervezésében az angliai Bridgewaterbe került egy évre. Ez a program alapvetően arra szolgált, hogy a háború után a gyerekek nyugat-európai családoknál „regenerálódhassanak”: tanultak és eltartották őket, ami nyilván az itthon maradt családtagoknak is könnyebbség volt. (Bővebben a „gyermekvonatokról” itt és itt is lehet olvasni, hallani. Illetve éppen egy Hildával egyidőben Bridgewaterben élő magyar kislány leveleit publikálta az ő lánya, Petneki Katalin az Európa Kiadónál megjelent könyvében: Gyermekvonat Angliába, 2019; a könyvben – vagyis a közzétett levelekben – Hilda is említésre kerül, egyébként.) Ekkor tanult meg angolul, de később még egy évig egyetemre is járt, Exeterben. Egyszóval remekül beszélt angolul és lehet, hogy a naplóírást nyelvgyakorlásra is használta. De persze az is lehet, hogy így „titkosította” a naplót, hiszen 30 évesen is még a szüleivel élt és egyáltalán nem biztos, hogy örült volna, ha esetleg beleolvasnak a naplóba és megértik a titokban írt feljegyzéseit.
A naplórészletek elsősorban magánéleti, személyes indíttatású tartalmak. Sokat megtudunk Hildegárd legbensőbb érzelmi világáról, intim vágyairól. Milyen élmény számodra ezekkel a tartalmakkal dolgozni?
K. Zs. Miután nekem tényleg nem igazán volt személyes kapcsolatom vele, nem egy rokon naplójaként, hanem lényegében történeti forrásként olvasom a szöveget. És rettentően élvezem! A szöveg, a stílus egyfelől elképesztően szórakoztató (ironikus, cinikus), másfelől sokszor megdöbbentő (mai szemmel naiv, de közben szókimondó) és persze főleg izgalmas, hiszen közvetlenül belelátunk egy több mint 80 évvel ezelőtti fiatal nő mindennapjaiba. Ráadásul olyan „csodák” is megtörténnek a feldolgozás közben, mint hogy egy adott napi bejegyzésben emlegetett fényképet is megtalálok a nálam lévő anyagban. Ez tényleg ritka kutatói szerencse és elképesztően jó érzés összeillesztgetni a múltból fennmaradt darabkákat.
Hildegárd naplóbejegyzései alapján egy független, kiterjedt társasági életet élő, kultúrafogyasztó, a családi vállalkozással kapcsolatos hivatalos ügyekben eljáró, repülni tanuló, kozmopolita 30 éves nő képe rajzolódik ki előttünk. Mint összehasonlító társadalomtörténész, tudsz-e ezek alapján arra következtetni, hogy milyen volt az élete azoknak a nőknek a napló valós idejében (a 1930-as évek végén), akik Hildegárd társadalmi státuszának megfelelő körülmények között éltek? Mennyire volt elterjedt vagy éppen sajátos Hildegárd függetlensége? Mennyire fontos vagy kikerülhető a befogadói/értelmezői munka során a naplóíró sajátos női tapasztalata/nézőpontja?
K. Zs. Legőszintébben erre azt tudom felelni, hogy minden élet egyedi, és ennyiben valakinek a naplóbejegyzéseiből nem lehet más életekre következni. Ugyanakkor éppen az a különös a naplóban mint műfajban általában és ebben a konkrét naplóban is, hogy nagyon-nagyon izgalmasan keverednek benne a megélt élet különböző rétegei. Megfér egy bejegyzésben az Anschluss és az esti mozi vagy tornaóra; az 1930-as évek „hétköznapi antiszemitizmusa” és a magánélet legbensőbb titkai. Minden esetre Hilda valószínűleg nem volt „átlagos” 30 éves nő 1938-ban, hiszen egyedülálló volt, a szülei vállalkozásában dolgozott, nyelveket beszélt és meglehetősen független életet élt (mármint relatíve). Felső középosztályi státuszúnak mondanám, és persze az, hogy hogyan töltötte a szabadidejét, milyen helyekre járt és mikkel foglalkozott, az bizonyára általánosítható valamennyire, de mégis inkább a különlegessége miatt izgalmas szerintem: a felvállalt házasság-ellenessége, a női-férfi viszonyokon való állandó élcelődése, és amiatt, hogy közben mégis rettentő naivnak és tapasztalatlannak tűnik mai szemmel. Ezzel talán a kérdés utolsó részére is válaszoltam: nem kikerülhető, hanem nagyon is fontos (már csak azért is, mert állandóan explicit módon megfogalmazott) az ő női tapasztalata és nézőpontja. Neki fontos volt – emiatt semmiképp sem elkerülhető vagy félretolható.
A naplóból tudjuk, hogy Hildegárd és kortársai már gondolkodnak, beszélnek a női–férfi viszonyokról és a szexualitásról. Hildegárd, bár az ezzel kapcsolatos hatalmi manipulációkról naivnak tűnő jegyzeteket ír, de már egyértelműen képes megfogalmazni és – papíron legalábbis – artikulálni a vágyait. Látsz ebben valami freudi fordulatot?
K. Zs. Gondolkodtak, de hogy beszéltek is volna a női-férfi viszonyokról… hát abban nem vagyok teljesen biztos. Hilda beszél, az igaz, a nővérével (aki az anyukám nagymamája, és ezért történetesen tudom róla, hogy amúgy nagyon is zárkózott volt intim ügyekben). Hildának viszont – bármennyire is naivnak tűnik egyik-másik megjegyzése – láthatóan volt késztetése arra, hogy leírja és ki is mondja a véleményét. Egy esetben például egy közös buszozás során fejti ki egy idősebb orvosnak, hogy ő egyáltalán nem tartja szükségszerűnek, hogy mindenki megházasodjon; máskor (talán ugyanerről az orvosról, de lehet, hogy másikról) cinikusan arról ír, hogy visszautasította a neki felajánlott gyakorlati szexuális felvilágosítást.
Hilda 30 éves és egyedülálló, de roppantul foglalkoztatják a férfiak. Minden helyzetben megfigyeli őket és beszámol a megfigyeléseiről. Több férfit is barátjaként tart számon, és állandó vívódást okoz számára, hogy eldöntse, pontosan mit is akar tőlük. De én mindebből nem vonnék le a korra vagy a korszak nőire vonatkozó általános megállapításokat, inkább kifejezetten az ő speciális helyzete érdekel: az, hogy miképpen éli meg a „szingli” állapotot. Mennyire tudatosan, mennyire szándékosan, és hogy hogyan dolgozza fel ezt a korszak 30 éves nőit tekintve nem-átlagos helyzetet ő és a családja.
Tudjuk, hogy a két világháború közötti Budapest Európa egyik kulturális csomópontja. Hildegárd méregdrága topánok és bordó kaftánok beszerzéséről ír, színházi és moziélményekről számol be, kiterjedt társasági életet él – fontos számára a reprezentáció. Gondolhatunk úgy rá mint egy 30-as évekbeli influenszerre?
K. Zs. Nem, semmiképp sem influenszer. Márcsak azért sem, mert a napló abszolút magánügy, titkos, nem nyilvános. De egyébként sem gondolom, hogy neki – a saját igényei kielégítésén túl – bármi különösebb szándéka lett volna a vásárlásaival. A családjának kis, de ebben az időszakban láthatóan stabil egzisztenciát biztosító cukrászkellékeket előállító papírüzeme volt. Jó módban éltek és ő kihasználta ezt a jómódot: a ruháit készíttette, és hetente többször járt moziba, színházba és tornászni. Rendszeresen találkozott a barátaival, nyilvános előadásokra, társasági eseményekre járt. De nem gondolnám, hogy ezt valamiféle különleges reprezentáció, maga-megmutatás céljával tette. Inkább csak azért, mert volt rá ideje, kedve és lehetősége.
Bár a napló egy sajátosan privát közlési forma, a személyes bejegyzések is erősen hordozzák magukban a napló valós idejének (1938) lenyomatát. Jól gondolom, hogy ez az anyag ebből a szempontból egy kincsesbánya lehet számodra kutatóként?
K. Zs. Igen, nagyon is jól gondolod. Dolgoztam már korábban is naplókkal, sőt a Tanszékünkön tartunk is egy egodokumentumokkal foglalkozó órát, de olyan naplót, ahol ennyire élesen láthatóvá vált volna, hogy egy ember életében mennyire elválaszthatatlan a közélet, a politika és a magánélet „folyása”, keveset ismerek. Rettentő tanulságos megfigyelni egy utólag válságosként azonosított időszak (Anschluss, zsidótörvény stb.) korabeli percepcióját. Nem mondhatnám, hogy Hilda nem volt tudatában annak, hogy mennyire nagy jelentőségű események zajlanak körülötte – mégis, az ő nézőpontjából ezek az események lényegében belerendeződtek a mindennapokba. (Nem akarok túlfeszített analógiát hozni, de mi is pontosan tudjuk, hogy milyen válságos időszakot élünk ma, és mégis csináljuk tovább a mindennapi rutinjainkat. Megnézzük reggel, hogy hányan vannak lélegeztetőgépen, borzadállyal olvasunk a vírus újabb és újabb mutációiról, megjegyzéseket teszünk a járványkezelésre, de közben meg mégis, mintha – minden korlátozás és felmerülő nehézség ellenére – menne tovább az élet. Pedig hát nyilván az az élet, ami előtte volt, már nem megy tovább. Ez – a hogyan megy tovább az élet nem ugyanúgy, hogyan élik meg az emberek a nem hétköznapi hétköznapokat – eléggé izgat (ezért is vettem részt tavaly Fokasz Nikosszal és Vajda Júliával a Koronavírus idején című könyv összeállításában), úgyhogy igen, mondhatom, hogy ez a napló egy kincsesbánya.
Kikerülhetetlen, hogy 1938-ra mint egy vészkorszak nyitányára gondoljunk Magyarországon. Erősen rímel a kor problémáira a naplóbejegyzésekben is – akár csak fél mondatokkal – megidézett antiszemitizmus és homofóbia, bár ezek megmaradnak a nyelvi performancia szintjén, sosem felbújtóak. Ugyanakkor megjelenik Szálasi Nyilaskeresztes Pártjának kritikája is. Tudjuk, hogy Hildegárd papírra vetett reflexiói mennyiben reprezentatívak a korra nézvést?
K. Zs. Nem, igazából nem tudjuk. Egy napló pont azért is fontos történeti forrás, mert – bár reprezentatívnak semmiképp sem nevezhető – de ad egy nagyon is kézzelfogható és nagyon is legitim olvasatot a korról, amelyben született. Még csak azt sem mondhatnám, hogy a saját szűkebb környezetét tekintve reprezentatív: egy felső középosztálybeli, római katolikus családban mindenféle nézőpontok előfordulhattak. Elő is fordultak. Amit a napló adni tud az az, hogy megmutat nézőpontokat, felvet kérdéseket, olyanokat is, amelyek – pont azért mert marginálisak, egyediek, szubjektívek – nem, vagy csak kevéssé tematizálódtak eddig a korszakkal kapcsolatban. Nem tudom, hogy lesz-e ilyesmi a naplóban, de majd kiderül.
Számodra a napló feldolgozása közben mely fordulatok, témák voltak a legmeglepőbbek? Mely bejegyzések hatottak rád legjobban társadalomtörténészként?
K. Zs. Az előzőekhez kapcsolódva: van egy bejegyzés, amiben Hilda azt írja, hogy vitája volt két zsidóval, akik ráadásul kifejezetten visszataszítóak voltak. Más bejegyzéseiből, illetve a személyes benyomásokból tudni lehet, hogy Hilda nem volt antiszemita. Hogy ezt mégis ebben a formában papírra vetette, az először megrázott, aztán meg rádöbbentett, hogy ez tényleg ilyen: a hétköznapi antiszemitizmus, ami áthatotta a kort, az ennyire nyers és megrázó, legfőképp azért, mert abszolút tudattalan és nem szándékolt, és mégis – ezt utólag sajnos pontosan tudjuk – visszafordíthatatlan következményei vannak.
A másik ilyen meglepő bejegyzés Hilda egyik szerelméről szól (vagyis valakiről, aki nagyon foglalkoztatta, de hogy szerelmes volt-e, azt ő maga sem tudta pontosan eldönteni). Erről a naplóban csak L.-nek vagy Leonak nevezett férfiről Hildának azt mesélte a nővére, hogy homoszexuális. A következő bejegyzésekben, ha róla van szó, Hilda különféle jelzőkkel írja le (my dear abnormal friend; my friend of unnatural disposition), amelyeket ő a környezetén – és a nővérén – való gúnyolódásként használ…, de közben nekem, olvasónak (még ha nem is lennék társadalomtörténész) pontosan megmutatja, hogy miképp gondolkodott a korabeli közvélemény a melegekről.
A blogbejegyzéseket közösségi médián is megosztod, több platformot kurálsz: szemmel láthatóan sok munkát fektetsz abba, hogy a tartalmak minél több emberhez eljussanak. Számodra, személyesen miért fontos ez?
K. Zs. Nekem ez most inkább csak „játék”, de minél többen „játszunk”, annál jobb. Azokon a napokon, amikor nincs naplóbejegyzés, olyankor vagy a családról szóló dokumentumokat teszek közzé, vagy keresek valamilyen hírt az aznapi sajtóból. Szeretek történeti forrásokban elmerülni, lapozgatni, keresgélni – és ez a napló-projekt úgy teszi ezt lehetővé, hogy közben a saját családom történetét is kutatom. Hosszabb távon – ha az egyéb vállalásaim mellett belefér majd – szeretném feldolgozni a naplót, vagy akár Hilda családjának történetét is, mert kifejezetten jó források maradtak fenn róluk. Érdekel a századfordulón Pestre érkező cseh-osztrák iparos család története, de kifejezetten érdekesnek találom az egyedülálló nő képének, társadalmi helyzetének történeti változását is. Szóval, sok minden lehet még belőle.
Hildegárd történetét 1938. január 1-jétől követhetjük. Van egy végső pont/dátum a fejedben, ameddig folytatni szeretnéd a naplóbejegyzések megosztását? Mekkora anyag áll rendelkezésedre?
K. Zs. A napló bő másfél évet ölel fel. 1938. január elsején indult és 1939. augusztus végén ér véget, úgyhogy sajnos csak addig tudom követni. De az még sok idő!
Hol olvashatják, követhetik a blogot azok, akik eddig ezt nem tették?
K. Zs. A blog az 1938.blog.hu oldalon érhető el, Facebook-on pedig Pajkr Hildegárd naplója 1938/1939 címen fut az oldal.