Hajléktalanellátás a COVID-19 érában – Panelbeszélgetés-összefoglaló

2020.06.19.
Hajléktalanellátás a COVID-19 érában – Panelbeszélgetés-összefoglaló
Az ELTE Társadalomtudományi Karán működő Szociális Tanulmányok Intézete 2019 őszén indította útjára Napjaink diszkriminációi című programsorozatát, melynek május 14-én tartott eseményén a hajléktalanellátásban dolgozó szociális munkások és módszertani szakértők vitatták meg a járványidőszak során felmerülő szakmai kihívásokkal és új szakmai gyakorlatokkal kapcsolatos tapasztalataikat.

A panelbeszélgetés bevezetőjében Kövér-Van Til Ágnes intézetigazgató Nyitrai Imre Ezért lettek járványgócok című, a Válasz Online-on megjelent cikkét idézve kiemelte, hogy az itthoni szociális szolgáltatások hiányvezérelt működése, a szakma túlterheltsége és eszköztelensége a COVID-del szembeni védekezésben, illetve a szociális munkások alacsony megbecsültsége mind nehezítették a zökkenőmentes ellátást az elmúlt időszakban. Miletics Marcell, a beszélgetés moderátora hangsúlyozta, hogy mindezek ellenére a hajléktalanellátás legtöbb terepén sikerrel vizsgáztak az intézmények.

A beszélgetés résztvevői

A panelbeszélgetés résztvevői, akik mindnyájan az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék volt hallgatói, a hajléktalanellátás teljes vertikumát lefedő intézmények munkatársai: nappali melegedőben (Németh Adrienn); éjjeli menedékhelyen; egyéni átmeneti szálláson (Köves Ferenc, Kemény András, Nemeshegyi Noémi Napsugár, Soós Péter); családi átmeneti szálláson (Becker Zita) és az utcai ellátásban (Rácz Renáta) dolgozó szociális munkások; valamint a szakmódszertani központ (Zakar Gergely, BMSZKI igazgató) és a szakszervezet (Köves Ferenc, SZÁD elnök) képviselői. Az általuk felvetett kérdések, nézőpontok és megoldások részben az ellátás egy-egy specifikus szintjére, részben pedig az ellátás egészére jellemzőek. Fontos látnunk tehát, hogy az ellátást érintő kihívások és megoldások legalább annyira sokszínűek, mint a hajléktalantársadalom – így a COVID-dal kapcsolatos intézkedések másképpen érintették egy átmeneti szálló működését, mint egy nappali melegedő praxisát.

Új helyzet, új problémák

A koronavírus-járvány terjedésének következményeként a hajléktalanoknak – ahogy mindannyiunknak – számtalan új kihívással kellet szembenézniük. Az átmeneti szállásokon és menedékhelyeken bevezetett karanténban a kliensek szabad ki- és bejárása megszűnt – kis hányaduk a bezártságtól menekülve visszatért a közterületekre. A karanténban az összezártság, bizonytalanság és információhiány hatott leginkább a kliensek mindennapjaira, míg a melegedőkben a távolságtartás miatt jelentősen lecsökkent fogadókapacitás jelentett problémát. A közterületekre szorult hajléktalanok elestek az újságárúsítás bevételétől  – az utcai szociális munka a karanténkorlátozások alatt álló fogadóintézmények támogatása nélkül képtelen volt a kliensek igényeit maradéktalanul kielégíteni.

A szállókon karanténba szorult kliensek a kijárási tilalom feloldásáig nem tudták a legalapvetőbb élelmiszereket és gyógyszereket önállóan beszerezni – ahogy az alkohol-, szer- és dohányfüggő kliensek sem fértek hozzá a használt szerekhez. Továbbá, a kliensek nem érték el a banki és postai szolgáltatásokat – életterük a hajlék alatt élőkhöz képest is jelentősen korlátozásra került.

A munkaviszonnyal rendelkező kliensek számára ugyan adott volt a munkába járás lehetősége, azonban a létszámleépítések sokukat érintették, így nagy létszámú kliens vált újra munkanélkülivé. A krónikus betegségekben érintett és mentális zavarral élő kliensek egészségügyi ellátása a kórházak, klinikák és egyészségházak korlátozott működése miatt megoldatlanná vált.

A családi átmeneti szállásokon élő gyerekek és fiatalkorúak eszközhiány miatt szinte teljesen kimaradtak a távolsági oktatásból.

Új megoldások

A hajléktalanellátás minden szintjén egyetértettek a szakértők abban, hogy a karanténhelyzettel járó bizonytalanság és feszültségkezelés egyik leghatékonyabb ellenszere a rendszeres információ-szolgáltatás a kliensek felé. Több intézmény heti, félheti időközönként tájékoztatta a klienseket az őket érintő változásokról és intézkedésekről – szükség szerint akár többször is, az egyszerű gyakorlatok szintjén elmagyarázva azokat.

A helyi önkormányzatok közétkeztetésprogramjainak köszönhetően az intézménylakók napi élelmiszerellátása megoldódott, ugyanakkor a legtöbb szállón és menedékhelyen a szociális munkások vállalkoztak arra, hogy a lakók számára megvásárolják azokat a termékeket (csokoládé, gyógyszer, cigaretta stb.), amikhez a kliensek nem férhettek hozzá a karanténban.

A függőséggel élő kliensek elvonási és delíriumtüneteinek megelőzése érdekében az alkoholellátást az intézmények – addiktológiai irányelvek alapján – biztosították.

Egyes intézmények új beszerzésekkel (pl. tornaszerek, boxzsák) igyekeztek lehetőséget biztosítani a bezártság ideje alatti rekreációra, mások művészetterápiás foglalkozásokkal, pszichológiai tanácsadással vagy az intézmény zöld területeinek megnyitásával enyhítették a kliensek izoláció-élményét.

Járvány-megelőzés és egészségvédelem

A Budapesti Módszertani Szociális Központ támogatásával a nagyobb intézmények a járvány-vészhelyzet alatt egységes befogadási protokollokat dolgoztak ki az új kliensek fogadására, akiknek így lehetősége nyílt arra, hogy egy karanténon belüli karanténban eltöltött 2 hét után – tünetmentesség esetén – csatlakozhassanak a közösséghez.

Az egészségügyi szervekkel való olajozott együttműködésnek köszönhetően több intézményben problémamentesen történt meg a teljes klientúra és munkaerő vírusszűrése.

A krónikus betegséggel élő kliensek receptfelírását online orvosi rendelésen keresztül biztosították az intézmények; a pszichiátriai ellátásban részt vevő kliensek számára hozzáférhető volt az online terápiás környezet.

A munkába járó és az intézményekbe belépő kliensek és segítő munkatársak alapvető higiénés elvárásoknak való megfelelését (kézmosás, arcfertőtlenítés) szociális munkás ellenőrizte.

A szociális munkások védelme

A beszélgetésben részt vevő szakemberek között konszenzus volt abban, hogy azoknak a segítő munkásoknak, akik egyedül nevelik gyermekeiket vagy a járvány szempontjából magas kockázatú csoportba tartoznak, lehetőséget kell biztosítani a munkától való távolmaradásra. Szintén egyetértettek a résztvevők abban, hogy a szociális ágazat jelenlegi bérei mellett nincs a szociális munkásoknak lehetősége a megtakarításra, így az ő kényszerszabadságolásuk, fizetés nélküli szabadságra küldésük a járványhelyzet apropóján etikátlan.

A szociális szolgáltatások területén a járvány által előidézett új helyzethez való azonnali alkalmazkodás, a megváltozott körülményeknek és szabályoknak megfelelő új gyakorlatok elsajátítása, valamint a fertőzés szempontjából megnövekedett kockázatú környezetben végzett segítőmunka a szociális dolgozók részéről – az egészségügyi dolgozókhoz hasonlóan – jelentős erőfeszítéseket, önzetlenséget és szakmai összpontosítást követelt, így a legtöbb hajléktalanellátással foglalkozó intézmény lehetőséget biztosított alkalmazottai számára a szupervíziós vagy terápiás beszélgetések elérésére.

Felelősség, fejlődés, jövő

A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a szociális munka célja elsősorban az egyéni esetkezelés és ártalomcsökkentés, továbbá, hogy az ellátórendszer minőségfejlesztését és működését érintő változásokat csakis szakpolitikai döntések és iránymutatások mentén lehet kivitelezni. Ugyanakkor, a szakpolitikai döntéseket össz-szakmai egyeztetéseknek kell megelőzniük, amelyek során a szociális munkások csak akkor képviselhetik szakmai szempontjaikat sikeresen, ha egységes érdekképviselettel jelennek meg a szakmai fórumokon. 

A hajléktalanellátás hosszú távú hatékonyságát és egy esetleges jövőbeli, a tavaszihoz hasonló újra kialakuló vészhelyzet sikeres megoldását az ágazaton belül nagyban elősegítené, ha a szociálismunkás-szakma anyagi és erkölcsi megítélése pozitív irányba mozdulna előre.

 

Köszönjük a résztvevőknek, hogy tapasztalataik és véleményük megosztásával hozzájárultak a Hajléktalanellátás a COVID-19 érában című panelbeszélgetés sikeréhez.