A történeti elitkutatások hazai története mintegy negyven évre nyúlik vissza, amikor az ELTE Szociológiai Intézetében elindultak az első vizsgálatok. A tudáselit elemzését Kovács István Gábor – közismert nevén KIG Tanár Úr – kezdte el, az általa kialakított kutatási hagyományt viszi tovább most az Összehasonlító Történeti Szociológia Tanszéken alakult.
A Tudáselit és politika a Horthy korban. Mobilitás, hálózatok, autonómia a tudomány és a kultúra szférájában c. projekt (rövid nevén ElitData Kutatóközpont) a tudástermelő és a tudást közvetítő intézmények, mindenekelőtt az egyetemek és az MTA, legfontosabb pozícióit betöltő személyeket vizsgálja két világháború közötti korszakban. A projekt központi kérdése arra irányul, hogy honnan rekrutálódott, miként strukturálódott és milyen szerepet játszott a társadalom hatalmi szerkezetében a Horthy-kori tudáselit. A tudáselit autonómiájának és belső konfigurációjának elemzésével az elitelméletek kérdéseire reflektáló alapkutatást végzünk el, amely eddig teljes mértékben hiányzott a magyar történettudomány eredményei közül. A kutatás várható eredményei hozzájárulnak a Horthy-korszakkal kapcsolatos legfontosabb történettudományi kérdések megvilágításához, mint amilyenek a politikai és szakmai elitek viszonyrendszere, a hatalomgyakorlás módjai, az eliteken belüli etnikai és felekezeti, valamint politikai törésvonalak egymáshoz való viszonya.
A kutatás alkalmazott módszerei közé tartozik az elitek rekrutációjának és hálózataik formálódásának digitális módszerekkel való prozopográfiai vizsgálata, ez a megközelítés újdonság a magyar történeti szociológiában. Az elmúlt évtizedben a nemzetközi történeti szociológiai kutatásokban teret nyert digitális elemzési módszerek alkalmazására biztosítunk lehetőséget, melyek nagy mennyiségű adat szisztematikus feldolgozását és elemzését teszik lehetővé.
Az új módszertani arzenállal és szemléleti váltással meghaladható lesz az a leegyszerűsítő vita, amely egyrészről a Horthy-korszak tudományos és kulturális teljesítményét nagyra értékelő, s egyben a sikeres kormányzati tudománypolitika példájának tartó, míg más oldalról pedig szellemi és tudományos megrekedést látó álláspontok között zajlik. A tervezett empirikus vizsgálat ezt a leegyszerűsítő kérdésföltevést a társadalomtudományi elitelméletek történeti adaptálásával haladja meg a tudáselit hiánypótló kollektív biográfiai vizsgálatán keresztül.